El Salvador és Nicaragua nagyszerű úti célok, ha az ember vadregényes trópusi tájra vágyik, de ha jót akar enni, esze ágába ne jusson errefelé venni az irányt. Sokat sopánkodtunk már a többi latin-amerikai ország konyhaművészeténe miatt, de mire elhagytuk e két országot, már a kolumbiai bandeja paisát is visszasírtuk, pedig azt mindketten roppant mód utáljuk. El Salvador és Nicaragua gasztronómiája rémesen amatőr és szegényes, így a most következő bekezdésben együtt tárgyaljuk őket, beleértve olyan ételeket is, amiket mindketten sajátjukként tartanak számon annak ellenére, hogy az egész közép-amerikai térségben előfordulnak.
Pontozásunk a megszokott módon:
1: bűnrossz, ehetetlen
2: ötlettelen, túlélni jó
3: meg tudom enni minden nap, ha kell
4: szívesen választanám étlapról
5: ízorgia
REGGELI
1) Pupusa
Nicaragua kukoricalisztből készült nemzeti eledele, de lelkesen készítik a salvadoriak is. A lisztet annyi vízzel keverik össze, hogy az massza állagú legyen, majd félgömb alakúra gyúrják. Miután reszelt sajttal, disznópörccel, babbal vagy más zöldséggel megtöltötték, labdát formálnak belőle és laposra gyúrva korong formában kisütik egy pupusasütőnek nevezett forró vaslapon. Mindig frissen sütve tálalják (hidegen ehetetlen) és salátával kísérik, amit reszelt káposztából, hagymából és répából készítenek, fokhagymával, ecettel és csípős paprikával ízesítenek. A városok főterein és az utcákon mindenütt árulják, miközben olyan nagy hagyománya van, hogy a pupusa sütögető szakma szinte már kötelező jelleggel száll anyáról leányra. Nem rossz étel, kezdetben a sok rizses csirke után örültünk neki, de rá kellett jönnünk, hogy Nicaraguában és El Salvadorban egész nap ezt eszik, így a második hét után már felettébb unalmassá vált. Endre számára az igazi traumát az okozta, amikor Aguilares falujában rizst tettek bele töltelékként. Majdnem felgyújtotta dühében a kócerájt.
Pontszám: 3/5
Endre bírja a pupusát, de nem minden nap
LEVESEK
1) Sopa
A levesekkel szoktuk folytatni a sort, de miután leírtam, rögtön zavarba jöttem, mert ezekben az országokban egyetlen tipikus leves sincs. Illetve egy van, a mindenféle mócsingot, zöldséghájakat, tegnapról megmaradt rizsmaradékot tartalmazó, általuk csak tartalmasnak nevezett sopa, vagyis leves. Elkészítése egyszerű. Forralj fel vizet, rakj bele sót és olajat, majd dobálj bele mindent, amit a pulton vagy a földön találsz. Egy remekmű!
Pontszám: 1/5
Ebben a levesben minden olyan benne van, aminek nagyon nem kéne
FŐÉTELEK
1) Salpicon de res
Na jó, ez se nem salvadori, se nem nicaraguai, de Közép-Amerikában majdnem mindenütt fellelhető. Nem egy komplikált étel, fokhagymás vízben főtt, felszecskázott marhahúst jelent, amit vegyes, apróra vágott zöldségekből készült, ecetes és olívaolajos lével kevernek össze. Rendszerint sok vörös és lilahagymát, valamint salátalevelet vágnak bele, citrommal és borssal, oregánóval, korianderrel ízesítik esetleg csípős paprikával, retekkel és egy kis sajttal bolondítják meg. Nem mondom, hogy rossz, de valljuk be, túl nagy főzőtudományt nem igényel.
Pontszám: 3/5
El Salvadorban minden a pupusáról szól
2) Gallo pinto
Igen, tényleg írtunk már róla, mégpedig Costa Ricánál. Ez ugyanis az a rendkívül nagy szaktudást és tapasztalatot igénylő egytálétel, ami mind Costa Rica, mind pedig Nicaragua büszkesége. Élénk vitát folytatnak arról, hogy melyikük agyszüleménye volt, én inkább letagadnám. Fehér rizst kevernek össze babbal. A rafináltabb szakácsnők mindezt még meg is sózzák. A maximalisták pedig hagymát, piros paprikát és borzalmas ízű és szagú koriandert is kevernek hozzá, amitől az egész egyenesen ehetetlenné válik.
Pontszám: 1/5
Követeljük, hogy ezt tiltsák be
3) Carne Guisada
Olyan, akár egy jó krumplis, répás, paradicsomos pörkölt piros paprika nélkül. Elég munka- és időigényes étel, és ha már annyit vesződnek vele, nagy kár, hogy nincsen hozzá piros paprikájuk. A felaprított vöröshagymát üvegesre pirítják, majd korianderes szósszal és paradicsomszósszal keverik össze. Ezután beleszórják az előzőleg besózott, fokhagymázott marhahúskockákat, és az egészet felöntik vízzel, majd jó sok répával és burgonyával vegyítik. Jó esetben addig hagyják a tűzön, amíg a hús meg nem puhul, bár az esetek többségében rágós marad. Az elkészült húsos szószt fehér rizzsel és sült banánnal tálalják, hogy törne le miatta a kezük.
Pontszám: 2/5
4) Baho
Így hívják a grillen sült kecskehúst, amit Nicaraguában sok helyen az utcán sütnek és gyors ételként, falatkákra darabolva árulnak. Általában hiányoznak róla a fűszerek, de a nagyobb bajom vele az, hogy irgalmatlanul büdös szagát a sütés után is megőrzi, így bár nem vagyok finnyás, mégis elfog a hányinger, amikor a számhoz emelem. Ha csak baho lenne, én képes volnék éhen halni a sütöde mellett állva.
Pontszám: 1/5
Pedig a baho jó is lehetne, de sajnos büdös
5) Vigorón
A nicaraguai ünnepi asztal elmaradhatatlan büszkesége. A nicaraguaiak meg vannak győződve arról, hogy ez a gasztronómia non-plus-ultrája, pedig elkészítése nem nagy kunszt, mivel három összetevőt kell benne egymásra rakni: a főtt yukkát, a disznópörcöt és a citrommal nyakon öntött, apróra vágott salátalevélből, paradicsomból, és hagymából álló salátát. Elég fantáziátlan, de legalább nem csak egy paradicsomkarika figyel a tányér szélén saláta gyanánt, mint mondjuk Kolumbiában.
Pontszám: 2/5
DESSZERT
1) Sós-chilis dinnye
Igazi salvadori vagy nicaraguai desszert hiányában hadd mutassuk be nektek Közép-Amerika legaljasabb találmányát, a sós-chilis dinnyét. Az éretlen mangót sok helyen árustíják ilyen módon (ráadásul nem is rossz), de ez valami penetráns. Aki ezt kitalálta, azt bezavarnám az Iszlám Állam főhadiszállására egy lángoló Koránnal a kezében, meleg aktivistának öltöztetve, Nagy Izraelt éltetve.
Pontszám: -1000000000/5
2) Rigas
Ez sem igazi desszert, csak ilyen útszéli falatka, de mivel inkább édes, mint sós, itt tárgyalnám. Ugyanaz a kukoricalepény, mint a pupusánál, de ezt töltelék nélkül szolgálják fel egy adag, túróhoz hasonlító sajttal, amit tejkrémmel turbóznak fel. Jól hangzik, de nem az. Én inkább túrós palacsintát eszem a babgulyás után, mint rigast a sopa után.
Pontszám: 3/5
Rigas ananászlével - ettünk nála rosszabbat is El Salvadorban
ITALOK
1) Horchata
Lefőtt rizs leve tejjel, cukorral és fahéjjal, alaposan lehűtve. Mintha a tejberizst leöntenéd vízzel, majd leszűrnéd. Van, aki imádja, van, aki utálja. Mi ez utóbbiak közé tartozunk.
Pontszám: 1/5
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
