Isla Navarinót kénytelen vagyok hajóval elhagyni, mert a DAP légitársaság nemes egyszerűséggel lehúzott az utazók listájáról. Az egyórás repülés helyett 30 órát ülök egy kompon, de így legalább láthatom az Alberto de Agostini Nemzeti Park fjordjait és gleccsereit. Képes beszámoló következik a hajóútról.
Puerto Williams kikötőjét délután 4 óra magasságában hagytuk el. A komp kb. negyven utast és féltucat konténert szállított végig a Beagle-csatornán és a Magellán-szoroson.
Kilenc óra magasságában léptük át a képzeletbeli chilei-argentin határt. Első megállónkat abban a tűzföldi Yendegaia-öbölben tartottuk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Darwin-hegység havas csúcsaira. A chilei kormánynak feltett szándéka, hogy utat épít ide Porvenirből, mert szeretnék Dél-Tűzföldet bevonni a turizmus vérkeringésébe.
A Mount Darwin csúcsa a lemenő nap fényében.
Azért döntöttem a kompút mellett, mert telihold és tiszta idő esetén éjszaka is látványos tud lenni a hajóút. Az időjárással iszonyú szerencsém volt, mert egész út során egyetlen felhő sem volt az égen. Ennek köszönhetően azonban iszonyú hideg volt, így naplemente után nehéz volt a fedélzeten tartózkodni.
A 170 dolláros kompjegyben bennefoglaltatnak az étkezések. Nagy gasztronómiai csodát nem vártam, így legalább nem csalódtam. Maradjunk annyiban, hogy nem a koszt miatt kerül annyiba a kompjegy, amennyibe kerül.
Hajnali egy óra körül érkeztünk meg a Gordon-szigethez. Odakint nem volt -5 foknál melegebb, ami ráadásul erős széllel párosult. Nem sok használható kép született éjszaka.
Pirkadatkor értük el a Beagle-csatorna kijáratát. A London-sziget után kihajóztunk a Csendes-óceánra, ami meglepő módon teljesen nyugodt volt. Állítólag a teliholdnak köszönhettük. A helyiek elmondása szerint normál hold esetén ez a szakasz nagyon kemény tud lenni.
Az Isla Furia és az Isla Magil több millió sirálynak, halfarkasnak és albatrosznak a gyülekezőhelye. Hosszú ideig követték a hajónkat, mintha csak hallal akartuk volna őket kínálni.
A Clarence-sziget egyik fenséges hegycsúcsa.
Dél-Chile fjordjait a jég vájta ki. Erre bizonyíték a menetesre csiszolt sziklafal, ami a Magellán-szoros bejáratánál a legszembetűnőbb.
A Magellán-szorosban Patagónia és Tűzföld közé beékelődik a Dawson-sziget, ami azon túl, hogy csodaszép havas hegycsúcsoknak ad otthont, fontos történelmi helyszín. A szelknám népirtás idején erre a szigetre gyűjtötték össze az indiánokat, akikre horvát és német telepesek vadászhattak puszta passzióból. Pinochet idején pedig börtönt építettek a szigeten, ahová a kommunista ideológia híveit csukták be.
A Dawson-sziget északi vonulatait jól láthatóan a jég csiszolta kisebbre. Errefelé már csak télen lehet hóval találkozni, nyáron akár 20 fok meleg is lehet.
Búcsú Tűzföldtől, irány Kolumbia!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
