Costa Rica-i utazásunkat San Joséval és annak környékével kezdjük. Jó pár éve, hogy nem jártam errefelé, és azt kell mondjam, hiányzott. Ugyan nem szeretem a turistás helyeket (amikből elég kevés van Costa Ricában), de a főváros környéke mindig rejt valami újat. Ezúttal az Irazú-vulkán adta meg magát, de a La Paz Watrfall Garden is elnyerte a tetszésemet.
Hosszú idő után térek vissza Costa Ricába, mivel nemsokára érkezik egy csapat, akikkel körbejárjuk majd az ország nevezetességeit. A sok pihenés nélkül egymást követő túra meghozza az eredményét: lázas betegen szállok ki a gépből a Juan Santamaría repülőtéren. Bár egy nappal a csapat előtt érkezem, hogy legyen időm szervezkedni, ezt a napot ágyhoz kötve töltöm. Szerencsére estére egy picit jobban leszek, így ki tudok menni a csapat elé, de az esti welcome rumozásból nem lesz semmi.
Ritka pillanat: az Irazú-vulkán teteje felhőmentes
Másnap reggel, bár nem vagyok száz százalékos, nekivágunk a San José környéki látnivalóknak. Elsőként azt az Irazú-vulkánt célozzuk meg, aminek már vagy féltucatszor nekivágtam, de még soha nem láttam, mert bármikor a kráter közelébe értem volna, olyan köd telepedett rá, hogy jobbnak láttam visszafordulni. Ezúttal azonban szerencsénk van. Sehol egy felhő, a karácsonyi szünetnek hála pedig alig van forgalom, így a tömeg előtt sikerül a parkba érkeznünk.
Az Irazú egyik parazitakrátere, amiből a szél felhordja a port az ösvényre
Costa Rica fejlett ország, ezért a kevésbé edzett utazók is szeretik útba ejteni. Csapatom egyik fele nem az a kimondott hegymászó alkat, ezért hiába van gondosan kialakított ösvény, megszenvedünk a 3432 méter magas Irazúval. Nem a magasság okoz elsősorban gondot, hanem a hihetetlenül erős és hideg szél, ami rendesen hordja a parazitakráterekben összegyűlt vulkáni hamut. Valószínűleg a gatyaszaggató szélnek köszönhető, hogy nem tud felhő telepedni a kráterre, amiért azonban nagyon hálás a csapat. A zord körülmények ellenére hurráhangulat telepszik a csapatra, belém is visszaszáll az élet.
Ezért a látványért megérte megküzdeni a széllel
Az Irazúról lejönni már hosszabb folyamat. Mostanra elég sok a kiránduló, így a parkolóból sem egyszerű kikecmeregni, de azért nagy nehezen sikerül. A következő megállónk a Guayabo Régészeti Park, ami kicsit mostoha gyereke Costa Ricának. Ebbe az országba a turisták többsége a vulkánok, az élővilág és a szép tengeröblök miatt érkezik, a történelmi helyszíneket, régészeti feltárásokat és múzeumokat csak kevesen látogatják. Hiába látványos romváros Guayabo, a többség nem ismeri. A sofőrünk sem hallott róla, így nekem kell útba igazítani a korábbi emlékeim alapján. Hogy mennyire nem fontos Guayabo turisztikai szemmel, az is bizonyítja, hogy az ide vezető út évről évre egyre rosszabb állapotban van. Sofőrünk szitkozódik egy keveset, persze csak finoman, lévén elég jó pénzt kap a szolgálataiért.
Guayabo Costa Rica legnagyobb régészeti parkja
Guyabóról már írtam korábban, így a történelmi áttekintéstől ezúttal eltekintenék. Azt viszont megemlíteném, hogy a park ösvényeit ideje lenne újragondolni. Elkap minket egy futó zápor, ami elől nincs hová menekülni, ráadásul utána úgy csúszik minden, mintha motorolajjal öntötték volna fel. Amúgy vannak pozitívumok is. Például sikerült az egykori vízvezeték fölé hidat építeni, így a város túloldala is látogathatóvá vált.
Végre a romváros túloldalát is látogathatóvá tették
A romvárost egy röpke óra alatt körbejárjuk, majd folytatjuk utunkat Ujarrás irányába. Itt áll a Virgen de Rescata névre keresztelt templom, amit 1833-ban hagytak magukra az itt élők. A völgyben tizedelni kezdte a lakosságot egy szúnyog által terjesztett megbetegedés, így Ujarrás lakói felköltöztek a magasabban fekvő Paraisóba. A völgyet a betegség eltűnése után nem lakták be újra, így a templom az enyészeté lett. Ma már persze más a helyzet. Rengeteg a nyaraló és vendégház a környéken, hétvégente mozdulni sem lehet a tömegtől.
Ujarrás temploma kevés turistát vonz, pedig elég látványos
Visszatérünk San Joséba, ahol van időnk sétálni egyet Közép-Amerika talán legunalmasabb fővárosában. Vacsora után bepótoljuk a tegnap elmaradt welcome partit, így kicsit kóválygós a másnap reggel. Szerencsére a Poás-vulkán felé vezető úton mindenki magához tér. Ma is gyönyörű az idő, így én magam is izgatott vagyok. Az Irazúval szemben a Poás kráterét sikerült már megpillantanom, igaz, utolsó alkalommal 2009-ben. Azóta bármikor erre jártam, ugyanaz a köd fogadott, mint az Irazún.
Közel tíz év elteltével újra megmutatta magát a Poás-vulkán krátere
A Poásnál, mint a környék legnépszerűbb turistalátványosságánál, sok minden változott. Először is megemelték a belépő árát, másodszor azt már nem lehet a helyszínen megvásárolni, csak elővételben, interneten. Negyed óránként indítanak csoportokat a kráterhez, ahol mindössze tíz perc engedélyezett a feltörő gázok megváltozott összetétele miatt. A Botos-lagúna le van zárva, így az egész kirándulás csordaszellemben zajlik. Ami miatt nem bánom a hosszú utat idáig, az az, hogy tíz év után újra megpillanthatom a füstölgő krátert, ami az El Salvador-i Santa Ana után talán a legszebb a kontinensen.
Mirador-csapat a Poás-vulkán kráterénél
Azzal, hogy a Poáson nem tölthetjük el gyalogtúrákkal a tervezett időt, lehetőségünk nyílik ellátogatni a La Paz Waterfall Gardenbe. A magán kézben lévő ökopark nem olcsó mulatság; 40 dollár a belépő, ami elég masszív ár egy röpke kétórás programért.
A La Paz Waterfall Garden nem csak a vízesésekről szól
Szerencsére a park szolgáltat is, nem csak lehúz. A vízesésekhez vezető túraútvonalakon túl egy egészen jól szervezett állatkert is látogatható. No, persze nem olyan, mint volt a Zoo de Guyane, de ha az ember szeretne egy kicsit megismerkedni Costa Rica élővilágával, akkor tökéletes választás. Van itt madár- és hüllőház, de lehet látni jaguárokat és pumát is. Az állatokat nem szűk ketrecekben tartják, mint anno a San José-i állatkertben, hanem rendes, a turistáktól jól elzárt kifutókon.
Így van értelme állatkertet üzemeltetni
Ha megéhezel vagy megszomjazol, van étterem is, csak bírd mefizetni; a háromdolláros kávé és az ötdolláros kóla Cayenne-t idézi. És természetesen van itt minden, ami a Costa Rica-i sztereotípiákat élteti: ökrös szekér, skanzenszerű kávéfarm, népviseletbe öltöztetett parkőrök. Ettől függetlenül a La Paz Waterfall Garden egy abszolút élvezhető ökopark, ahol a sok állat mellett csodaszép vízeséseket is lehet látni. Persze egyik sem olyan látványos, mint az innen nem messze található Catarata del Toro, de a négylépcsős zuhatagrendszer megéri a kitérőt.
A Templo-vízesés talán mind közül a legszebb
A Magia Blancához lehet a legközelebb menni
Az Encantada-vízesés egy kicsit el van dugva a látogatók elől
Az útról is látható La Paz-vízesés
Az a jó a San José környéki kirándulásokban, hogy mindig nyújtanak valami újat. Nem a helyszínekre gondolok, hanem az időjárásra, aminek hála sokadik alkalommal sem unalmas ide visszatérni. Ezúttal az Irazú lett kipipálva, és ha legközelebb erre járok, talán eljutok majd a Turrialbára vagy a Chirripóra is. Most azonban irány a Monteverde, majd az Arenal-vulkán térsége!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
