Elmélkedés a járvány és az utazás összefüggéseiről rengeteg megválaszolt és megválaszolatlan kérdéssel. A Mirador nem biztos, hogy képes lesz fennmaradni, de ez nem is igazán fontos. A lényeg az, hogy adj magadnak időt kicsit másképp látni a dolgokat. Mert a változást nem a koronavírus hozza majd el, hanem Te magad.
A mai napon véget ér a maratoni perui utazásunk. Március 11-én indultunk neki az első szervezett alternatív inka túránknak, amit öt nap után befagyasztott a perui kormány a pandémiára adott igen kemény szigorítások révén. Lehúztunk két hetet karanténban Arequipában, majd Lima, Lisszabon, Frankfurt és Bécs érintésével négy nap alatt hazaértünk Magyarországra. Ma, április 15-én éjfélkor jár le a két hetes hatósági karanténunk. Kevesen voltak nálunk elszigeteltebbek az elmúlt egy hónapban, így nem véletlen, hogy senki nem lett beteg a csapatból, ha csak nem számítjuk ide az olykor-olykor előforduló heveny másnaposságot.
A közel öthetesre húzódott utazásunk tehát véget ér. Mindenki hazamegy, és berendezkedik egy nyugodt, de valamivel szabadabb életre. Hogy meddig tart ez az állapot, nem tudjuk, ahogy azt sem, mi jön ezután. Szerencsére mindenkinek megmaradt a munkája, így anyagi gondokkal senki nem küzd, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy jó hangulatban teltek el a karanténban töltött napok.
No, de itt van ez a Mirador, amit 2009-ben álmodtam meg azzal a céllal, hogy az embereknek megmutassam Latin-Amerikát, és hogy rávezessem a velem túrázókat arra, hogy az utazásnak nem a pipálgatásról, az útifilmekből visszaköszönő nevezetességek megtekintéséről kell szólnia, hanem egy-egy országrész természeti csodáiról, kulturális értékeiről és azon társadalmi folyamatok megértéséről, amik a szociális tér, a vallás és a mikroközösségek kapcsolatrendszerén alapszanak. Az elmúlt bő egy évtizedben sikerült kialakítanunk egy közel százfős törzsutas bázist, akiknek remélem, sikerült valamit átadni abból az eszmeiségből, ami szerény véleményem szerint az utazás valódi értékét képviseli. Voltak persze olyanok is az elmúlt években, akik ezzel az utazói identitással nem tudtak azonosulni, de remélem, hogy ők is inkább pozitív, mint negatív élményekkel távoztak egy-egy útról.
Peruban mindenki a Machu Picchuhoz és a Szivárvány-hegyhez igyekszik, közben Waqra Pukarára évente alig pár tucat ember kíváncsi
Tehát, itt ez a Mirador, ami nehezen élhet túl egy elhúzódó járványt, egy gazdasági összeomlást, így jön a kérdés, mi is lesz vele pontosan. Ha tudnám rá a választ, akkor valószínűleg már rég én lennék a gazdasági miniszter, vagy legalábbis a Turizmus Zrt. elnöke, de lévén egyik sem vagyok, így a választ sem tudom rá megadni. 2015-2016 táján mi már átéltünk egy összeomlást, akkor pár héten múlt, hogy a Mirador végképp lehúzza a rolót. Ennek okozója az a Zika-vírus volt, amiből Európában akkora pánikot keltettek, hogy az évi nyolc-tíz túránk kettő utazásra redukálódott. Ha 2016 végén nem jött volna össze egy többségében törzsutasokból verbuválódott csapat a Nicaragua-El Salvador-Honduras túránkra, akkor ma ezt a bejegyzést nem, vagy nem így írom meg. Az a túra megmentett minket, és lévén idővel a média is megfeledkezett az amúgy teljesen veszélytelen vírusról, visszaállt a rend, sikerült talpra állnunk. A Zika természetesen azóta is létező betegség, pontosan ugyanannyian betegszenek meg tőle minden évben, mint 2015-ben és 2016-ban, csak ma már nincs hírértéke.
A koronavírus nyilván más, hiszen nem lokális betegségről van szó, mint amilyen például az ebola, és nem is regionális betegségről, mint a zika, hanem egy világjárványról, ami jellegében a spanyolnáthára hajaz. A spanyolnáthába majdnem pont száz éve mintegy ötven millióan haltak bele, ami elég jelentős szám ahhoz, hogy felhívja az emberiség figyelmét arra, egy-egy pandémia komoly gazdasági és társadalmi károkat tud okozni. Persze a spanyolnátha sem tartott örökké. Fél év alatt kitombolta magát, majd belesimult a szezonális influenzába, ami Európában mai napig a téli időszak velejárója. Lévén a COVID-19 is influenzaszerű vírus, ezért nagy biztonsággal állítható, hogy jövő ilyenkor már nem beszélünk róla, legalábbis nem ilyen intenzitással. Hogy a kialakult politikai és gazdasági pánik mennyire indokolt, azt nem tisztem eldönteni, de van egy olyan érzésem, hogy pár év múlva a demográfiai adatok majd azt mutatják, túlzó volt. A helyzeten mindez semmit nem változtat, fel kell készülnünk arra, hogy a vírus lecsengése után egy gazdasági megújulás következik, aminek intervallumát pár hónaptól pár évig jósolják. Most még senki nem tudja, milyen átalakulás lesz, de azt tudjuk, hogy a vírus legnagyobb elszenvedője a turizmus.
A turizmus az elmúlt egy évtizedben a legdinamikusabban fejlődő ágazat volt a Földön. Vannak országok, amik közvetett módon bevételük közel 30 %-át köszönhetik az ágazatnak, ilyen például Costa Rica. Magyarországon ez az arány 10 % körül van, de 2030-ra már a GDP 16 %-át várják a szektortól. Mindez azt jelenti, hogy a turizmus nem csak a szolgáltató szektornak, de a teljes gazdaságnak is a legfontosabb ágazata (az oly sokszor emlegetett autóipar például csak a GDP kb. 4 %-át adja), aminek beszakadása képes padlóra küldeni a legerősebb gazdaságot is. Ennek fényében egyértelmű, hogy a turizmusba pénzt kell invesztálni, és amilyen gyorsan csak lehet, lábra kell állítani.
Vannak ugyan utópisztikus elképzelések a zöldforradalomról, de lássuk be, ennek még nincs itt az ideje. Most, amikor minden ország azon küzd, hogy amilyen gyorsan csak lehet, berúgják a gazdaság motorját, nem reális megújuló energiákról, lítiumról és egyéb alternatív eljárásokról beszélni. Pláne úgy nem, hogy eközben az olaj ára soha nem látott mélységben van. Éppen ezért az sem várható, hogy a turizmust tápláló légiközlekedés komoly változáson esne át. A piaci résztvevők változni fognak, de jellegében nem lesz nagy átalakulás, legalábbis nem most. De ahogy fentebb írtam, ennek nincs is itt az ideje. Aminek viszont itt van az ideje, az a magunkba fordulás, az, hogy a kényszerpihenő alatt rájöjjünk, a lehetőségekhez mérten mit lehet jobban, kevésbé kártékony módon csinálni.
Az utazás ne a pipálgatásról szóljon, hanem azokról az élethelyzetekről, amik nem csak nekünk, hanem másoknak is adnak valamit
Sokan gondolják azt, hogy a turizmust vissza kell fogni, mert a légteret telepöfékelni kerozinnal olyasfajta úri huncutság, amire egy válság során nincs szükség. Van benne igazság, csak ez pontosan ugyanolyan demagógia, mint azt képzelni, hogy a kapitalizmus kizárólag azért van, hogy kizsákmányolja a Föld szegényebb országait. Most, amikor lefulladni látszik a kapitalizmus motorja, pontosan látszik, hogy annak legnagyobb elszenvedői pont a szegények. Éppen ezért a turizmust sem lehet kizárólag környezetszennyező hóbortnak tekinteni. Már csak azért sem, mert semmi nem segíti jobban a társadalmi tolerancia kialakulását és így közvetve a gazdasági különbségek leküzdését, mint az utazás során szerzett személyes élmények megfelelő elhelyezése a hétköznapi életünkben. Az utazás valójában tanulás. Minden egyes utazás, ami hangsúlyt fektet a közösségekkel való kontaktálásra, olyan tudás birtokába juttatja az utazót, ami segít neki megérteni a különféle társadalmi és gazdasági folyamatok hatásait önmagára és saját közösségére. Ez az ismeret segít értelmezni például a háborúkat, a migrációt és minden olyan társadalmi változást, amiből a politika évszázadok óta próbál előnyt kovácsolni.
Utazni tehát nem csak jó, hanem nagyon hasznos is. Azonban amellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy a turizmus iszonyatosan leterheli a környezetet, éppen ezért itt az ideje mindenkinek eldöntenie, mennyire fontos neki a közeljövőben repülőre ülnie. Ergó, mit is jelent neki az utazás? A zöldforradalom nem aktuális, viszont rettentően fontos beszélni róla, hiszen a túlnépesedett Föld fogyasztása csak úgy tartható fenn, ha azt kevésbé szennyezővé tudjuk tenni. Ha úgy érezzük, amúgy helyesen, hogy a mákszemeket nem kell egyesével becsomagolni, akkor vajon miért nem jutunk el odáig, hogy ellenezzük a rövid távú, hosszú hétvégés repülős utazásokat? Vajon van-e az emberiségnek joga a pandémia után fenntartani a korábbi életvitelét, még úgyis, hogyha tudjuk, ennek a vírusnak a kialakulása a jelenlegi tudásunk szerint nem hozható összefüggésbe az emberiség kizsákmányoló életmódjával?
Az utazásnak ma már nincs renoméja. Bárki számára elérhető a repülés vagy akár egy karibi hajóút. Ez az irány - régóta tudjuk - nem jó. Ha az egyének szintjén definiálni tudjuk az utazás lényegét, akkor visszaterelhetjük azt a helyes vágányba. Azt senki ne várja, hogy a politika majd megoldja a légiközlekedés nyűgét, baját. Ha Te magad nem figyelsz oda, akkor ebben, mint oly sok mindenben, nem lesz változás, sőt!
Patagóniában mindneki a Torres del Paine Namzeti Parkban túrázik, pedig számtalan hasonló gyönyörűséget rejt a déli hegyvidék
Hogy mi lesz a Miradorral? Továbbra sem tudom, csak azt, hogyha ezt a válságot sikerül túlélnünk, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetünk majd a kulturális elemekre, a mikroközösségekre, és ahol tudjuk, hirdetjük majd, hogy az utazás nem a képeslapokról visszaköszönő, túlterhelt látványosságok felkereséséről, hanem a kultúrák megismeréséről, a természet és ember kapcsolatának viszonyáról, valamint az élővilág megértéséről szól.
Te pedig, aki ennek a bejegyzésnek a végére értél, próbáld meg átértékelni az utazáshoz kötődő viszonyodat. Adj identitást a világjárásnak, próbálj úgy utazni, hogy azzal szem előtt tartod a helyi közösség és a környezet által megkövetelt normákat. Tedd fel magadnak a kérdést! Ad-e annyit egy egyhetes tengerparti láblógatás, amiért érdemes repülőre ülnöd? Fontos-e a haverokkal kiruccanni Amszterdamba egy buli kedvéért? Le kell-e csapni az olcsó repjegyre csak azért, mert olcsó? Jelent-e bármit a boldogulásodban, ha egy óceánjáró hajó ablakából bekukkantasz egy-egy nagyobb város főterére?
Abban a helyzetben vagyunk, hogy kaptunk egy kis időt a dolgok átértékelésére. Használjuk ki! És ha továbbra is úgy látod, hogy utaznod kell azért, hogy feltöltődj, csináld ésszel. Szennyezz minél kevesebbet, kerüld a fapados járatokat, költsd a pénzt értelmes, értéket közvetítő utazásokra! Mert a változást nem a koronavírus hozza majd el, hanem Te magad. És ha mindez sikerül, talán mi is felszínen tudunk maradni...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
