Egy teljes napot szánunk Pulára és a környékére. A város maga nem jön be, de a Kamenjak-fok körüli öblök nagyon. Medulinban nosztalgiázom egyet, majd a pulai kitérőnket az akváriumnál fejezzük be, ami egészen zseniális létesítmény.
Kora reggel a nagyobbik fiammal elmegyünk a közeli szupermarketbe reggeliért. Menet közben érintjük a Vidikovac központjának számító Monte Paradiso-erődöt, ami mögé sikerült egy ormótlan irodaépületet építeni, teljesen elnyomva az Osztrák-Magyar Monarchia által emeltetett katonai létesítményt. Kár, mert ha kitakarítanák a környékét, akár látványos is lehetne.
A Monte Paradiso-erőd kihasználatlanul áll
A tegnapi hosszú és fáradtságos utazás után jól esne egy kis tengerpart, ezért kocsiba pattanunk és a közeli Premanturába autózunk. A falu egyáltalán nem jellegzetes, kifejezetten érdektelen település, pedig már a görögök is említést tesznek róla. A 16. századig végig lakott volt, de az ekkor bekövetkező folyamatos pestisjárványok miatt elnéptelenedett. A 17. század közepére tudtak belé újra életet lehelni, de a Velencei Köztársaság 1797-es felbomlása után ismét elhagyták a lakói. Egy ideig francia irányítás alatt volt, majd az Osztrák-Magyar Monarchia gondnoksága alá került. Ekkor épült meg az a pár ma is látható régi ház, ami a Szent Lőrinc-templom környékén áll. A világháborúk alatt több támadás is érte, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy Premanturának nem maradt sem olasz, sem francia, sem horvát hangulata; a régi házak helyén ma modern nyaralók sorakoznak.
Premantura harangtornya az egyetlen, ami említést érdemel a faluban
Nem is várost nézni jöttünk ide, hanem a falutól pár kilométerre található Kamenjak-fok miatt, ami Isztria legdélebbi pontja. A park nem kicsi, rengeteg szép öblöt rejt. Október vége van, mégis elég sok a turista. Persze a mostani látogatók nem fürdőzni, sokkal inkább nézelődni jönnek ide.
Eri csodálja a tengert a Kamenjak-foknál
Zaránd még mindig nem érti, miért hideg a tenger
Október lévén szerencsére nincs parkolási díj, ami nem olcsó, mert 20 eurót kell fizetni autónként májustól szeptemberig. A séta a sziklás parton meseszép, az üresen álló Safari Bár kézműves játszótere pedig teljesen elvarázsolja a két fiamat. Majd két órán át lődörgünk a parkban, ami tényleg lenyűgöző.
A Safari Bár játszótere sokáig teljesen csak az övék
Nosztalgikus célzattal Medulin felé fordulunk. 1993-ban itt töltöttem egy hetet a szüleimmel és testvéreimmel, de csak annyi emlékem van róla, hogy gyerekként csalódás volt a kavicsos part. Nos, ez ma már nincs így, ugyanis Medulin partjait homokkal fedték be, amitől azonban a víz zavarossá vált. Egyáltalán nem tetszik a falu, borzalmasan október végi Siófok hangulata van.
Medulinba csak azért jöttünk el, mert 1993-ban itt nyaraltam a szüleimmel és testvéreimmel
Ebédre eszünk egy pizzát (gyerekekkel mi mást?), majd visszaindulunk Pulába. Első utunk az Amfiteátrumhoz visz. Az egyik mellékutcában parkolunk le. Automatát sehol nem látván teljes nyugalomban hagyjuk hátra a kocsinkat.
A pulai amfiteátrum a Római Birodalom ötödik legnagyobb ilyesfajta létesítménye volt. Majdnem száz évig építették, végül 68-ban nyerte el a mostani méretét. Egykoron 23 000 ember befogadására volt képes,, ami azt bizonyítja, hogy Pula már 2000 évvel ezelőtt is fontos kikötőváros volt.
A pulai amfiteátrumot mindenki szereti, még a "haldokló" apró gladiátorok is
Az amfiteátrum egykoron a parton állt, de azóta Pula óvárosát körbeépítették, így ma egy hatalmas parkoló választja el a víztől. Barangót szerencsére kezdi érdekelni a történelem, így a gladiátorok sztorija is mozgatja a fantáziáját. El is játszák Zaránddal, ahogy megküzdenek egymással, mint ókori rabszolgák.
A múzeumban 2000 éves amfórák sorakoznak
Pula óvárosa már kevésbé hozza lázba őket, és az igazat megvallva, én is többet vártam tőle. Kicsit Rijeka érzésem van; Pulából hiányzik a báj. Itt-ott megjelennek a régi épületek között a szocializmus csodái is, és az is bezavar az összképbe, hogy az ipari kikötő közvetlenül az óvárosból nyílik.
Pulánál sokkal szebb városkák vannak az Isztrián
Az amfiteátrum után az erődbe és a római színházhoz nem tudom elcibálni a gyerekeket, így az a döntés születik, hogy a napot ne a belvárosban, hanem a pulai akváriumnál zárjuk. Nem vagyok állatkertbarát, de az biztos, hogy a gyerekekkel jobb ez, mint a letűnt kor emlékeit nézegetni.
Visszatérvén a kocsinkhoz kellemetlen meglepetés fogad: megbüntettek a parkolásért. Egy sarki fodrásztól tudom meg, hogy az Amfiteátrum feletti utcákban csak az ott élők parkolhatnak, ezért nincsenek automaták sehol. Szerencsére nem komoly tétel, összesen 4000 forintnak megfelelő eurót vasalnak be rajtunk.
Kiautózunk a Verudela-félszigetre. Az akváriumba 25 euró a felnőtt jegy, a gyerekeknek pedig 16 euró, úgyhogy nem olcsó mutatvány, de abszolút megéri. Életemben eddig csak egy-két alkalommal voltam ilyen létesítményben, és azt kell mondjam, messze ez a legjobb közülük. A srácaink ujjongva szaladgálnak fel és alá, bámulják az Adria, a trópusi és a kontinentális édes vizek halait. A kitömött cápáktól Zaránd kicsit összerezzen, de fantasztikus két és fél órát töltünk az akváriumban.
A pulai akvárium abszolút megéri a pénzt
Bőven ránksötétedik, mire végigjárjuk az összes termet, amit egyébként az Osztrák-Magyar Monarchia által építtetett San Giovanni-erődben rendeztek be. Így lehet életet lehelni egy ma már funkció nélküli katonai létesítménybe.
Búcsúzunk az erődtől és Pulától is
Holnap az Isztriai-félsziget nyugati partvidéke mentén megindulunk Szlovéniának...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
