Az Isztriai-félsziget nyugati partvidéke rengeteg látnivalóval szolgál, legyen szó Bale középkori falujáról, a kažunokról, az Osztrák-Magyar Monarchia erődrendszeréről vagy épp magáról Rovinjról. Mi ezt egy napba sűrítettük bele, de már most tudom, nem ez volt az utolsó látogatásunk az Isztria ezen szegletében.
Korán indulunk, mert Piranig hosszú az út. Jó lett volna Rovinjban megszállni, de ott olyan drága minden még így október vége felé is, hogy kénytelenek vagyunk egyhuzamban Szlovéniáig menni.
A reggelinket Vodnjan főterén költjük el. Egy helyi pékségben veszünk ezt-azt, majd körbejárjuk a városkát. Nagyon tetszetős, sokkal jobban bejön, mint Pula vagy Rijeka. Itt áll például az Isztriai-félsziget legmagasabb templomtornya a maga 63 méterével, de a szűk utcák mellett leginkább a városháza épülete nyeri el a tetszésemet. A velencei historizáló stílusban épített városháza élénkpiros falaival vonzza a tekintetet.
Vodnjan nagyon kellemes isztriai kisváros
Vodnjan és környékét már a bronzkorban lakták, de a rómaiak alatt alakult ki az identitása, amit az olajfákkal lehet a leginkább szemléltetni. Kevés olyan pontja van a világnak, ahol 2000 éve ugyanaz a fő bevételi forrás, de Vodnjan ilyen hely; szinte mindenki az olivában találja meg a számítását a mai napig.
Mivel a város nem kikötő, ezért elkerülték a tengeri ütközetek és járványok, képes volt megmaradni annak, ami két évezreddel ezelőtt volt. Tudták ezt Pula lakói is, ahonnan a nagy pusztulások időszakában rengetegen költöztek át és álltak olivatermesztőnek. Ennek eredményeképpen rengeteg új földet kellett betörni, a vörös terra rossából kitermelt kővel pedig kezdeni kellett valamit. Nem csak területválasztó kőfalak épültek belőle, hanem magtárak és átmeneti szállások is. Ezek az ún. kažunok, amik körbeveszik Vodnjant.
A Vodnjan határában lévő régészeti parkban tanulunk a kažunokról
A legismertebb kažunok a várostól egy kilométerre északra, a 21-es főút mellett láthatók. Természetesen megállunk és körbefotózzuk a helyet, amíg Barangó és Zaránd fel és alá szaladgálnak a régészeti parkban. No, de ha már itt vagyunk Európa egyik legöregebb olivaültetvényén, nem elégedhetünk meg néhány útszéli magtárral.
A srácainknak a kažunok kiváló hely a bujócskázásra
Kicsit odébb a Lokva Fontanánál a római víztározót nézzük meg, amiben most is áll a víz, s amiből mai napig öntöznek a gazdák, ha az időjárás úgy kívánja. Tőle nem messze a Szent Tamás templomrom látható, majd az olajfák között feltűnik egy újabb kažun, de ennek csak a teteje látszik ki a földből.
A Lokva Fontana 2000 éve tározza a vizet
A Szent Tamás-templom romjai
Egy elfeledett kažun az erdő mélyén
Innen tíz perc autózás a Szent Fosca-bazilika, ami egy 15 éves ravennai kislányról kapta a nevét, akit a hitéért a középkorban lefejeztek. Állítólag a helynek misztikus ereje van, de be kell valljam, én ezt nem érzem. Sajnos zárva találjuk a templomot, pedig állítólag odabenn 12. századi falfestmények láthatók.
A Szent Fosca-bazilika Isztria egyik legjelentősebb zarándokhelye - sajnos zárva találjuk
Innen pár perc erdei úton való autózás után újabb kažunokat ejtünk útba. Az erdő mélyén megbúvó magtárak sokkal izgalmasabbak, mint amiket a régészeti parkban láttunk.
A srácaink szerint a kažunok a Hupikék törpikék gombaházai
Innen leautózunk a tengerpartra, illetve csak egy erdőszéli parkolóig, ahonnan lesétálunk a vízhez. Tesszük mindezt azért, mert itt találhatók egy kr.e. 1. századi római villa romjai. Az épület közelében a jelenlétünkkel meglepünk egy német nudista családot, akik kénytelenek felöltözni, amíg a gyerekeink kavicsokat dobálnak a tengerbe. Amúgy ez a partszakasz teljesen vad; nem gondoltam volna, hogy van ilyen az Isztrián.
A tengerhez vezető ösvény elég látványos
Szegény nudista család kénytelen volt felöltözni, amíg mi kavicsokat dobálunk
A romokat teljesen benőtte a bozót, de olyan, mintha ezt szándékosan hagyták volna. A házfalak mentén vadiúj QR-kódok vannak kimatricázva, amiken keresztül megnézhetjük, a régészek milyen tárgyakat találtak a villa feltárása során. Érthetetlen, hogy ha erre van pénz, akkor arra miért nincs, hogy egyszer-egyszer valaki kikaszálja a helyet.
A római villa maradványait szépen benőtte a bozót
A tengerparti kavicsozás után a Barbariga környéki erődöket keressük fel. Ezeket az Osztrák-Magyar Monarchia építtette a 19. század végén. A két világháborún túl az 1990-es évek horvát-szerb háborúiban is hasznosították az épületeket, elsősorban lőszerraktárként. Mi a San Benedetto-erődbe térünk be, de elég keserves az állapota, így nem idézünk benne sokáig.
A San Benedetto-erőd is elég lepusztult állapotban van
Helyette Bale falujába autózunk, ahol megebédelünk, majd körbejárjuk a városkát, ami Vodnjanhoz hasonlóan teljesen elvarázsol minket. A középkori falu központjában áll a reneszánsz stílusú Soardo-Bembo palota, amit a 18. században Casanova is sűrűn látogatott. Az azt körül ölelő utcák tényleg olyanok, mintha az elmúlt 500 évben nem nyúlt volna hozzájuk senki.
A középkori hangulatot árasztó Bale az Isztriai-félsziget legszebb faluja
A falu legizgalmasabb pontja a Szentlélek-kápolna, amit szerencsére nyitva találunk. Odabenn gyönyörű 15. századi későgótikus freskók láthatók gyönyörű állapotban.
A Soardo Bembo-palota Bale központi épülete
Bale egyértelműen az Isztriai-félsziget legszebb faluja, de itt nem ér véget a nap, mert jön a mindenki által ismert Rovinj, ami tényleg lélegzetelállító. Annyira jó látni, hogy a horvátoknak eszük ágában sincs ezeket az ódon városkákat megújítani, nincsenek új építésű, városképbe nem illő nyaralók, vendégházak, az újonnan épült házakat is egytől-egyig hozzáigazítják az eredeti, olykor középkori településképhez. Tanulhatnánk tőlük, hogyan kell megőrizni a vidék építészetét, mert nálunk Magyarországon tényleg csak elvétve van példa.
A Szentlélek-kápolna 500 éves freskói egészen zseniálisak
Nos, hát Rovinj. Kéne róla bármit is írjak? Rengeteg ember, tömött éttermek, mindenfelé ajándékbolt, meseszép halászkikötő, szépen felújított 16. és 17. századi házak. Rovinj az a hely, amit nem csak látni kell, meg is kell élni. Erre két pici gyerekkel nincs esély. Majd ha felnőttek, talán visszatérünk Erivel, és eltöltünk itt pár napot semmit tevéssel.
Rovinjba épp csak belekóstolunk. Ide egyszer hosszabb időre is vissza kell jöjjünk
A szlovén határt már bőven éjszaka lépjük át. A kocsit Piran határában egy parkolóházban kell lerakjuk, mivel a városkába nem lehet behajtani. Innen húsz perc séta a szállásunk, esőben, csomagokkal. Hosszú volt a mai nap...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
