Isztria nem csak a tengerről szól, sőt! A félsziget belső részein sokkal izgalmasabb dolgok láthatók, mint a partvidéken. Az Učka Nemzeti Park hihetetlenül látványos dolinákkal és kanyonokkal várja a kirándulót, Boljun falujába nem lehet nem beleszeretni, Pazin vára pedig abszolút kötelező mindenkinek, aki erre jár. Már most látjuk, hogy Isztriára ez a 8 nap nagyon kevés lesz.
Nehéz szívvel, de el kell hagyjuk a lovrani villát. A nap végére Pulába kell érkezzünk, ahol két éjszakát töltünk majd. Ezúttal sem az autópályát választjuk, hanem az alsóbbrendű utakat, mert így sokkal több mindent tudunk útba ejteni.
Az első megállónkat alig 20 perc kacskaringózás után Poljane faluban tartjuk. Bár alig pár kilométerre van a parttól, itt már minden csendes, sehol egy lélek. Épp csak sétálunk egyet a templom körül, majd megyünk is tovább Veprinacba.
Poljanéba épp csak annyira ugrunk be, hogy Zaránd tudjon csórni egy kis szőlőt
A falu igen apró, de van egy középkori temploma, ami miatt abszolút megéri erre kanyarodni. No, nem maga a templom igazán érdekes, hanem onnan a panoráma, ugyanis 360 fokban belátni a környéket. Egyszerre nyílik kilátás Fuiméra és a Vojak-hegyre, amit vörösre festett az ősz.
Veprinacból egészen mesés a panoráma minden irányba
Az út innen feltekereg a hegyekbe. Ez az Učka Nemzeti Park, ahol rengeteg dolina látható. Jó lenne felsétálni a Vojak tetejére, de a gyerekekkel ez borzalmasan hosszú és fáradtságos lenne, úgyhogy marad egy rövid erdei séta a víznyelők és töbrök között.
Az Učka Nemzeti Parkba is érdemes lenne egyszer visszanézni
A nemzeti park nem merül ki a Vojak-hegyben. Annak háta mögött egy csodaszép kanyon, a Vela Draga húzódik. A kanyon sehol nincsen kitáblázva, a google maps is csak egy parkolót jelöl, amit könnyedén megtalálunk. Innen egy erdei ösvényen lehet kijutni a szakadék szélére. A kilátás egészen zseniális, de a gyerekeim egy dolgot jobban élveznek a bámészkodásnál, az pedig a rengeteg fosszília, ami lerakódott a Vela Draga mészkövébe. Barangó és Zaránd úgy tele tömik a zsebeiket kagyló és csigalenyomatokkal, hogy lépni alig bírnak.
Ott kell leparkolni, ahol ez a vízesés feltűnik
Próbálunk ösvényt találni a szakadék alján futó egykori vasúthoz, de nem járunk sikerrel, így egy kicsit dolgunk végeztével hagyjuk magunk mögött a Vela Drágát.
Barangó nagyon pózol a Vela Dragában, vagyis a Nagy-szurdokban
Nem sokáig ülünk autóban, mert alig negyed óra múlva befutunk Boljun falujába. Ez az igen apró középkori település Hum városával (a világ legkisebb városa) és Roč falujával a horvát, egyben szláv kultúra legfontosabb helyszínei közé tartoznak. A Cirill és Metód által kitalált glagolita írás (amiből később a cirill ABC született) ezekben a falvakban még évszázadokon át használatban maradt. Boljun glagolita enciklopédiákkal gazdagította a történelmet, ezekből tudjuk, hogy a 15. és 17. század között ezek a falvak fontos mezőgazdasági és egyházi központok voltak. Ma már egyikük sem az, csupán turisztikailag érdekesek. Boljun faluja mindössze 60 lakossal bír, a házak többsége pedig mára vagy nyaraló vagy apartmanház. Ettől függetlenül misztikus élmény végigsétálni az 500 éves utcákon.
Boljun teljesen elvarázsolja az embert
Humra és Ročra majd egy következő utazás alkalmával ugrunk be, most azonban megindulunk délnek. Útba esik Paz vára, ami a feljegyzések szerint már a 12. században állt, egészen addig, amíg 1508-ban a velenceiek fel nem gyújtották. Ezután nemesi családok vették birtokukba, de a 18. században teljesen elnéptelenedett. Mára a várból csak falrészletek maradtak.
Paz vára felé sem csúnya az út
Paz várából nem sok maradt
Nem úgy a közeli Pazin várából... Ebéd magasságában futunk be a rideg és mérsékelten szocialista hangulatú kisvárosba, ahol sikerül egy olyan pizzázóba beülnünk, amiben kizárólag nepáliak dolgoznak. Kicsit fura élmény egy ennyire kihalt horvát kisvárosban nepáli pincérekkel angolul értekezni. No, de nem a remek nepáli pizza miatt álltunk itt meg, hanem a Pazin-szurdok fölé épült vár miatt, amit Paz várával ellentétben a velenceiek soha nem tudtak elfoglalni.
Pazin egyetlen értékelhető utcája a Szent Miklós-templomra nyílik
Horvátország egyik legöregebb várát II. Ottó német-római császár építtette 983-ban, a habsburgok bevonulásáig goricai grófok lakták. 1374-ben került az osztrák nemesek kezére, ami az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnéséig ott is maradt. Fontos erőd volt, mivel a habsburgok innen tudták kontrollálni az isztrai partvidéket, nem átengedve senkinek a hatalmat a teljes félsziget felett.
Pazinba csak a vár miatt érdemes ellátogatni
A vár amúgy nem nagy, de az azért érdekes, hogy bár ez az Isztria legjobb állapotban megmaradt erődje, rajtunk kívül egy lélek nincs a várfalakon belül. Amúgy a berendezett múzeum nem túl izgalmas, pár korabeli fegyveren, pajzson és nemesi ruhán kívül nincs itt sok minden.
A múzeum pici, de legalább nem kerül sokba
Pazinból leereszkedünk ismét a tengerpartra, ahol feltűnik a plomini hőerőmű. Tökéletes helyre telepítették; valószínűleg ez lenne Kelet-Isztria legszebb öble, ha nem ormótlankodna bele ez a gigantikus füstokádó.
Pazin bár nem szép város, a fekvése azért nem rossz
Sajnos nem marad időnk Rabacra, ahol anno gyerekkoromban jártam a szüleimmel, de nem baj, legalább lesz miért az Isztriára is visszajönnünk még valamikor. Pulába az esti órákban futunk be. A város déli részén, Vidikovac kerületben van a szállásunk, egy magánház alagsori apartmanjában. 58 euró éjszakánként négyünkre. Tökéletes!
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
