Capurganá nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen ezért elvárások nélkül utazunk Necoclíba, majd Arboletesbe. Sajnos a két város nem kényeztet el minket, de egy valamit legalább megtanulok: soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!
A visszatérés Turbóba nem megy könnyen. Szakadó esőben kell megtegyük a táv kétharmadát, a hullámok okozta vízpermet megállás nélkül áztatja a csónakban ülőket. Barangó élvezi a kalandot, Zaránd kevésbé, de tisztességgel tűri.
Az egyetlen kép, amit a háromórás csónakút során készíteni tudtam
Turbóhoz közeledve szerencsére alábbhagy az eső, így legalább kiszálláskor nem kell tovább ázzunk. Gyorsan száraz ruhát húzunk, majd taxiba pattanunk, és irány a pályaudvar, de előtte még felmarkoljuk a turbói szállásunkon hagyott csomagjainkat.
Necoclíba utazunk. A város a kolumbiaiak körében hihetetlenül népszerű, külföldi szemmel azonban eléggé felejtős. Szedett-vedett szállodák, unalmas kolumbiai ételeket kínáló éttermek és kizárólag Aguila Lightot árusító kocsmák szegélyezik a hordalékfákkal és műanyag szeméttel borított strandot. Gyerekeinket igen nehéz lebeszélni a pancsolásról, mert imádják a vizet, de félünk, üvegbe vagy kutyaszarba lépnek, ezért próbáljuk őket minél messzebb tartani a parttól.
A kiírás ellenére csak sör kapható mindenhol
Van ennél szebb strand Kolumbiában
Az emberek itt is hihetetlenül kedvesek, szívesen fotózkodnak a gyerekeinkkel, és persze senki nem felejti el hozzátenni, hogy ugye tudjuk, hogy a városka szülöttje Cuadrado, a Juventus és a kolumbiai válogatott szélsője. Kata és Eri nem tudták, bár ez a többlet infó nem is hozza őket igazán lázba.
Kért fotót a gyerekekkel, cserébe én is kértem egyet
Másnap irány a következő üdülőközpont, Arboletes városkája. Errefelé sokkal szárazabb a vidék, már-már mediterrán hangulata támad az embernek, mikor a környékre érkezik. Tovább erősíti ezt az érzést az a tény, hogy Arboletesben létezik a szieszta fogalma. Ebéd után szinte minden bezár, elnéptelenedik az utca. Érthető, mivel dél magasságában iszonyú a hőség.
Lefotózkodtunk a feliratnál, de Necoclí nem lopta be magát a szívünkbe
Nem szoktunk ragaszkodni a légkondihoz, de itt megtesszük. A Hotel La Cima házi nénije nagyon aranyos, hihetetlenül tetszik neki, hogy szőke gyerekek rohangásznak a teraszán. Azt mondja, nem sűrűn látogatják a városkát külföldiek, azok inkább Tolút választják Arboletes helyett.
Arboletes nehezen értelmezhető temploma
Pedig Arboletes nem olyan rossz hely. A strand itt sem káprázatos, de valamivel tisztább, mint volt Necoclíban, az utcákat pedig egészen sok karibi hangulatú faház szegélyezi, amikből Kolumbiában sajnos egyre kevesebbet látni.
Sajnos az ilyesfajta épületekből egyre kevesebb van a karibi partvidéken
Arboletes strandja sem került fel a top10-es listánkra, de legalább aránylag tiszta
Arboletesnek egyetlen turisztikailag értékelhető látványossága van, még pedig a város határában megbúvó iszapvulkán, ami Kolumbia legnagyobb ilyesfajta természeti képződménye.
A tengerpart mentén sétálva érjük el a 10-15 méter magas iszapfortyogót, amibe ma már nem lehet bemenni, mivel egy kisfiú pár éve belefulladt. Hogy az iszapfürdőre berendezkedett helyiek ne maradjanak pénz nélkül, roppant találékony módon megcsapolták a vulkán oldalát, iszapfürdőket kialakítva a tengerparton. Jobb így, mert a jótékony hatású sárpakolást azonnal lemoshatja magáról a tengerben a szépülni vágyó turista.
Az arboletesi iszapvulkán Kolumbia legnagyobb ilyesfajta természeti képződménye
Nálunk csak Barangó vágyik a szépülésre, de sikerül rábeszélnie, hogy kísérjem el egy kezelésre. Sokszor hoztam már hülye döntést utazásaim során, de kevés volt olyan kellemetlen, mint ez.
Iszappakolás olcsóért az arboletesi spában
Barangóval tetőtől talpig bekenjük egymást az olajos iszappal, ami persze igen mókás, viszont vannak kellemetlen mellékhatásai. Ilyen például a viszketés. Érdekes, hogy a fiamat ez nem zavarja, én azonban a visszafelé séta közben úgy szenvedek, mint féllábú a kerékpáron. Fától fáig rohanok, dörzsölöm a hátamat minden kéregdarabba. A szállóhoz érvén már visítani tudnék az irritációtól. A legjobb, hogy hiába zuhanyzom le, az iszap olajtartalma semlegesíti a szappant, így képtelen vagyok megszűntetni a viszketést.
Erre a hülyeségre biztos nem vesz rá többé senki!
Három fürdés után kezdek végre helyrejönni, de az éjszaka így sem telik könnyen. Biztos, hogy többet erre a hülyeségre senki nem vesz rá!
Az iszapvulkán környékén sűrűn jelennek meg arapapagájok
Másnap megindulunk a Rio Sinu mocsárvidéke felé, de reggel, amíg a többiek alszanak, elsétálok Barangóval Arboletes ikonikus épületéhez, a Hotel Riviera del Solhoz. A város szegényebb negyedének szélére épült hotel egy igazi Disney-palota, aminél ritkán lát az ember nagyobb giccset.
A Hotel Riviera del Sol látképe uralja az arboletesi panorámát
Az egyszerre ókori egyiptomi és középkori európai stílust megbolondították egy csepp rasta fílinggel, valamint a Cartoon Network világából kilépő mesefigurákkal, amit Barangó nagyon élvez, én azonban nem győzöm törölni a szememet a meglepetéstől. Elképzelésem nincs, ki száll itt meg, és hogy milyenek lehetnek a szobák, de a leginkább az érdekel, hogy ki adott erre ki építési engedélyt?!
Ezt a hotelt senki nem gondolhatta komolyan?!
Kolumbia ezen része nem igazán varázsolt el minket. Lássuk, mit hoznak majd a Lorica környéki mocsarak...
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
