A Prado-víztározó (képes blog)


A turisták többsége még csak nem is hallott a Prado-víztározóról, pedig többek között Pablo Escobarnak és Manuel Noriegának is volt itt háza, de állítólag az énekesnek, Juanesnek is áll egy villája a parton. A tó egészen káprázatos, bár turisztikailag sokkal jobban is ki lehetne használni. Képes beszámoló Kolumbia egyik ismeretlen gyöngyszeméről.

Fusából Purificaciónba utazunk. A terv az volt, hogy Pradóban töltjük majd az éjszakát, de az ottani egyetlen valamire is való hotel idő közben bezárt, ezért a tőle tíz kilométerre fekvő kereskedővárosban szállásoljuk el magunkat. Innen látogatunk el másnap a Prado-víztározóhoz, amiről már írtam korábban, úgyhogy ezúttal képes blog következik Kolumbia egyik kevésbé ismert látványosságáról.

Purificación városát a 17. században alapították. A függetlenségi háborúk után még olyan tervek is születtek, hogy ez lesz Új-Granada fővárosa, de a honatyák végül elvetették az ötletet. A régmúltat ma már csak néhány koloniális épület jelzi, Purificación az elmúlt pár évtizedben modern mezővárossá nőtte ki magát. 

A Prado-víztározó közkedvelt hétvégi desztináció a kolumbiaiak körében. A legnépszerűbb program a strandolással összekötött csónaktúra, ami 3-4 órát ölel fel. Mi is egy ilyen körre nevezünk be a Mirador-csapattal.

Tizenhárom évnyi tervezés és építkezés után 1972-ben készült el a Hidroprado néven ismert 4300 hektáros víztározó. A vizét elsősorban az Espinal és Neiva közti rizsföldek hasznosítják, a vízerőmű energiáját azonban szinte egész Dél-Kolumbia.

A víztározó partján rengeteg hétvégi ház látható. Állítólag háza volt itt Pablo Escobarnak és Manuel Noriegának is, de az énekes, Juanes is sokszor feltűnik a környéken.

Nem csak a tó, a környéke is rejt számtalan látnivalót. Az egyik ilyen a természetes eredetű Laguna Encantada, ahol csaobbanunk egyet a csapattal.

A tó partján rengeteg féle vízimadár látható. Közüllük az egyik legnépszerűbb a piroscsőrű fütyülőlúd.

A víztározót a Keleti-Andok előtt kiemelkedő homokkővonulat egyik medencéjében alakították ki, ahol a sziklák néhol merőleges fallal szakadnak a vízbe.

A homokkővonulat mögött a Keleti-Andok 3500-4000 méter átlagmagasságú platója húzódik, ami a föld legnagyobb trópusi hegyvidéki növénytakarójának, a Sumapaz paramónak ad otthont.

A tavat szegélyező trópusi erdőkben rengeteg gémet láthat az ember. Ezek közül az egyik az északi partvidékről idetelepült mangrovegém.

A nagy kócsag itt is megtalálható.

Az elmúlt napokban kevés volt az eső, így a Cascada de Amor nem túl bővizű.

Azért a pózoláshoz így is tökéletes.

A lemenő nap fényében még szebbek a Hidropradót körülölelő hegyek.

Búcsú a tótól. Irány a Tatacoa-sivatag!

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!