Kaminaljuyú, az ősök dombjai


Guatemalában az ember lépten-nyomon a múlt emlékeibe botlik. Mindegy, hogy Petén esőerdőit, a csendes-óceáni partvidéket vagy a vulkánokat járja, valamilyen maja romváros biztos az útjába kerül, még akkor sem menekül előlük, ha épp Guatemalaváros utcáit rója. A főváros nyugati részén, a Zona 7 peremén fekszik Kaminaljuyú, egy néhány, bozóttal borított bucka, amire még egy laikus se mondaná rá azonnal, hogy azok maja templomokat rejtenek. Tény, Kaminaljuyú messze van a látványostól, ettől függetlenül hihetetlenül izgalmas romváros.

A Régészeti és Néprajzi Múzeumtól taxival jutok el a Zona 7-be, ami Guatemalaváros kevésbé biztonságos kerületei közé tartozik. Bádogtetős, sűrűn összeépült apró viskók sorakoznak egymás mellett, mindben működik valamilyen bolt vagy műhely. Kaminaljuyú környéke a kerület vállalhatóbb végében bújik meg, így nem kell attól tartsak, hogy betalál pár rosszarcú, de azért este errefelé sem szívesen sétálnék.

Kaminaljuyú inkább néz ki egy elhanyagolt parknak, mint maja romvárosnak

A belépő 50 quetzal. Nem sok, de ahhoz képest, hogy Aguatecában például egy fillért sem kell fizetni, nem olcsó. Hétvége lévén rengeteg az ember. Többnyire családosok sétálgatnak a dombok között, néhányan azonban célirányosan a park túloldala felé tartanak hatalmas virágcsokrokkal a kezükben. Érdekel, hogy mi készülődik, így azelőtt, hogy betérnék a múzeumba vagy felkeresném a feltárt E épületegyüttest, elbaktatok a virágcsokros gyülekezet után.

Kaminaljuyú egykor így nézett ki

Ami Kaminaljuyú északi végében fogad, arra bevallom, nem számítottam. Vagy harminc indiánasszony toporog transzba esve, egyházi énekeket dalolva. Két fickó jár közöttük, akik ha hozzáérnek a nők homlokához, azok egyszerűen elájulnak. Olyan szeánsz ez, amihez hasonlót eddig csak filmekben láttam. Nem misztikusnak, inkább rémisztőnek mondanám, nem is bírom nézni öt percnél tovább.

Egy rémisztő szeánszba csöppenek bele

Egészen hihetetlen az a fajta vallási szinkretizmus, ami átszövi a maja hiedelemvilágot. Annak ellenére, hogy Guatemala lakosságának többsége bigott katolikus, simán képesek pogány rituálékra, állatáldozatokra vagy ehhez hasonló szeánszokra. Amíg azonban Chichicastenangóban vagy az Ixil-háromszögben izgalmas volt ezeket a ceremóniákat végignézni, itt Kaminaljuyúban mindez elmondhatatlanul taszító. Az őslakosság nagyon könnyen megvezethető vallási rituálékkal, rengeteg a vajákos, akik rengeteg pénzért ígérnek feloldozást. Olyan ez, mint az önjelölt táltosok tűzjárása a Pilisben, ami értelmiségi rétegeket is képes megvezetni.

Egy klasszikus ceremóniának nem része az ájulás 

Szerencsére Kaminaljuyú több annál, mint újkori indián rituálék helyszíne. Állítólag már az i. e. 15. században is lakott volt, bár az első komolyabb kultúrkör, az Arévalo az i. e. 9. században emelkedett fel. Az ezután következő Las Charcas civilizáció már sokkal fejlettebb, vallásilag és társadalmilag összetettebb volt.

A kaminaljuyúi sztélék arról árulkodnak, hogy a maják már a teotihuacániak előtt is foglalkoztak történetírással (11-es sztéle)

A két kultúrát a templomok alatt feltárt cserépedények alapján tudjuk egymástól elválasztani; az E épületegyüttes alatt több mint 500 000 edénymaradványt találtak a régészek. Ez az Újvilág máig legnagyobb ilyen jellegű felfedezése, ami sok mindenre világított rá a maja civilizációkkal kapcsolatban. Például arra, hogy az Arévalo-kultúra majdnem biztos, hogy kapcsolatban állt az olmékokkal (ha nem az olmék kultúrkör egyik ága volt alapból), így lévén a Las Charcas civilizáció az Arévalóból fejlődött ki, feltételezhető, hogy a majáknak is közük volt az olmékokhoz.

Kaminaljuyú segített megérteni a Las Charcas kultúra temetkezési szokásait

Kaminaljuyú azon kevés romvárosok egyike, ahol a kutatók preklasszikus kori sztéléket találtak. Ezekkel a sztélékkel sikerült igazolni, hogy a történetírást a maják nem a teotihuacániaktól vették át, hanem azok érkezése előtt is regisztrálták a korábbi dinasztiák uralkodóit és a kor jeles eseményeit. Később Peténben persze találtak erre a felvetésre több bizonyítékot, de preklasszikus kori írásjelekre és sztélékre először Kaminaljuyúban bukkantak.

Ugyaninnen származik a Régészeti és Néprajzi Múzeumban kiállított vésett koponya is. Ezen a leleten azonban már tisztán teotihuacáni jelölések láthatók, amik azt igazolják, hogy a mai Mexikó területéről származó civilizáció nem csak a peténi városokat, de Dél-Guatemala településeit is meghódította.

Ez a koponyamaradvány a bizonyíték arra, hogy Kaminaljuyút is meghódították a teotihuacániak

Amíg azonban Peténben a teotihuacániak szinte mindent elpusztítottak, ami a preklasszikus kori dinasztiáktól származott, addig Kaminaljuyúban a sztéléket és oltárokat nem bántották. Ennek okait máig vizsgálják a kutatók. Az egyik feltételezés az, hogy Kaminaljuyú közvetítő szerepet töltött be a teotihuacániak és a maják között, mivel a sikeres hódításoknak alapfeltétele kellett legyen az ellenfél kulturális feltérképezése is. Ez alapján Kaminaljuyú sztéléi azok voltak a teotihuacániaknak, amik a Landa-kódexek a spanyoloknak. Az elméletet csupán az kérdőjelezi meg, hogy Kaminaljuyúból máig nem került elő olyan sztéle vagy felirat, ami a teotihuacániak pontos érkezését jelölné, ami persze nem jelent semmit, lévén a városnak ezidáig csak egy igen kis szegletét sikerült feltárni. Ettől függetlenül esélyes, hogy ilyen sztélét nem is találnak majd a régészek, mivel Kaminaljuyút már a gyarmati időkben körbeépítették, feltételezhető, hogy a leletek többségét már évszázadokkal ezelőtt széthordták, megsemmisítették.

Ez az oltárkő a bizonyíték arra, hogy Kaminaljuyú már a teotihuacániak érkezése előtt is fejlett társadalommal rendelkezett

A másik probléma, hogy Guatemalában bár sokat áldoznak a régészetre, a pénzek jó részét a Kaminaljuyúnál jóval látványosabb városok, Tikal, El Mirador, Yaxha vagy Aguateca feltárására költik. Ez persze kifizetődő politika, hiszen ezek a romvárosok sokkal több pénzt képesek termelni a turizmus által, mint Kaminaljuyú, ami vályogtemplomaival és unalmas földbuckáival csak a szeánszkedvelő őslakosokat vonzza.

Kaminaljuyú egyetlen feltárt épületegyüttese az E komplexum

Az sem segít Kaminaljuyú megítélésén, hogy a romváros feltárt templomait nem lehet csak úgy látogatni. Két órán át kell arra várjak, hogy előkerítsék a kulcsos embert, aki be tud engedni az E épületegyüttes feltárt részeibe. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy aki egy picit is érdeklődik a régészet és a maja kultúra iránt, nem csalódik majd a romvárosban. Most már jöhet a Mirador-csapat, majd a túra után a Guyanák...

Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!







Oszd meg másokkal is!