A Nariñóban tett kitérőnk után visszatérünk Kolumbia turistösvényére. Popayánnal ismerkedünk, ami amellett, hogy Cartagena mellett az ország második legszebb városa, egyetemi központ is. A fehérre mázolt gyarmati épületek nem csak ránk, az itt élőkre is jó hatással vannak. Nem véletlen, hogy a város számtalan művészt és politikust, köztük elnököket ajándékozott Kolumbiának. Jöjjön hát egy képes blog Popayánról, a fehér városról.
Popayánról már írtam korábban, ezért ezúttal képek formájában ismertetlek meg ezzel a nagyszerű várossal.
La Cruzból Popayánba naponta csak egy busz indul, az is hajnali hatkor. A reggelit egy hegyomlásnak köszönhetően egy San Pablo melletti veredánál fogyasztjuk el, amíg arra várunk, hogy az utat megnyissák.
A főutat a hegyomlás miatt lezárták, így kerülőúton hagyjuk el Nariñót. Menet közben csodálatos kilátás nyílik a Nuestra Señora de la Playa névre hallgató szentélyre, ami a megye egyik legfontosabb zarándokhelye.
Átlépve Narino határát a táj kezd ellaposodni. A köderdőket legelők és Arboledas kiégett medencéje váltja fel.
Mercaderes után ismét kicsipkéződik a táj. A mély kanyonok egészen Popayánig elkísérnek minket.
Popayán neve a kicsua "pampayan" szóból erd, ami annyit tesz: folyóvölgy. A várost 1537-ben alapították a Cauca-folyó völgyében.
A 300 000 lakosú város mintegy 30 000 egyetemistát vonz, ezért Popayán folyamatosan nyüzsög. Reggel 7-től este 10-ig mindig tele van a főtér emberekkel.
Popayán óvárosa olyan, mintha minden nap hétvége lenne. Reggeltől estik kint vannak az árusok a tereken, akiktől általában nem a turisták, hanem a helyiek vásárolnak.
A városvezetés kizárólag fehérre engedi festeni a várost, más színű épület csak a modern, külvárosi részeken emelhető. Ilyen kompakt városkép talán sehol máshol nincs Dél-Amerikában.
A Belén-kápolnát 1717-ben emelték az azonos nevű domb tetején. Az 1983-as földrengés porig rombolta, így került a helyére a ma is látható historizáló szentély.
A Pueblito Patojo Popayán nevezetességeit kívánja bemutatni kicsinyített változatban. Nem sok funkciója van, mivel az óváros pár óra alatt könnyedén bejárható.
Popayán óvárosa fölé emelkedik a Tulcán-domb, ami nem természetes képződmény, hanem egy piramis. A völgyben élő őslakosok törzsfőinek volt a temetkezési helye kr.e. 1600 és 500 között. 1957-es feltárása során sírokra bukkantak az építmény belsejében, melyekben nem csak a környékről, hanem Dél-Amerika különböző pontjairól származó kagylókat és ékszereket találtak.
A Morro de Tulcán a szerelmesek kedvelt helyszíne, mivel a tetejéről csodálatos kilátás nyílik a városra.
Az esti Popayán, ha lehet, még szebb, mint a nappali. A Santo Domingo-templom a legszebb barokk épület a városban, a régi parókiát a Cauca Egyetem működteti. Itt képzik Kolumbia legjobb jogászait és politikusait, és ezek nem üres szavak: népesség arányosan Popayán adta Kolumbiának a legtöbb elnököt.
A San Francisco-templom az 1983-as földrengés során vált hírhedté. A beszakadó mennyezet közel száz, húsvéti misén résztvevő embert temetett maga alá.
Popayánban bármikor belefuthat az ember egy keresztény zarándoklatba, mivel a város lakói mélyen vallásosak. Popayánban az ember olyan keresztény ünnepekről is hall, amikről előtte életében nem hallott.
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
