Utazásunk következő állomása Comitán, ami Dél-Mexikó legszebb főterével rendelkezik. No, nem csak a város miatt érdemes ide ellátogatni. Innen nem messze áll Tenam Puente maja romvárosa, de a guatemalai határon fekvő Lagarteróba is érdemes volt leautózni. A Chiflón-vízesés pedig minden kétséget kizáróan Chiapas legszebb természeti képződménye. Nagyon megkedveltem ezt a vidéket.
A Sumidero-kanyontól azonnal megindulunk Comitán irányába. Van ugyan egy direkt út, de azt sokkal hosszabbra írja a GPS, mint a San Cristóbal felé vezető autópályát, így ez utóbbi mellett tesszük le a voksunkat. San Cristóbalt elég gyorsan, alig egy óra alatt érjük el, de onnan a Betanián és Teopiscán át vezető hegyi út eléggé lassú. A táj nem túl varázslatos, amerikai fehérfenyőerdőkkel borított dombvidéken haladunk keresztül.
Betania pont ugyanolyan szép, mint bármelyik porfészek Chiapas útjai mentén
Teopiscának legalább van egy szép temploma
Comitánba a délutáni órákban futunk be. A gyarmati hangulatú Hotel Mesón de los Angelesben veszünk ki egy gyönyörű szobát éjszakánként mindössze 560 pesóért. Igen jó ár, ennyiért San Cristóbalban egy ócska hostelben tudtunk csak megaludni.
A Comitán helyén egykoron állt maja település neve Balún Canán volt, de azt 1486-ban az aztékok elfoglalták és átnevezték Comitlánra, vagyis 'fazekasok városára'. A spanyolok többször próbálták átnevezni, de az itt élők tudatába bevésődött az azték név, így a gyarmatosítók kiűzése után is ezen a néven került fel a térképekre a város.
Comitán főtere olyan szép, hogy az ember Kolumbiában érzi magát tőle
Comitán belvárosa elképesztően szép, sokkal rendezettebb és tisztább, mint volt San Cristóbal. A klíma is kellemesebb, az emberek is sokkal kulturáltabbak. Comitánnak egészen kolumbiai hangulata van és ezt a gyerekeink és érzik. Fel-alá szaladgálnak a virágokkal feldíszített főtéren, élvezik, hogy nincs benzingőz és a kezünket is elengedhetik, nem kell attól tartsanak, hogy véletlenül lelépnek egy autó elé. Annyira tetszik nekik a város, hogy azt mondják, másnap délelőtt menjek csak egyedül romokat nézni, ők úgyis unják a piramisokat. Erit sem zavarja a dolog, szívesen marad velük, így én kora hajnalban egyedül indulok neki a guatemalai határon fekvő Cristóbal Colónnak.
Comitán este is nagyon kellemes város
Első megállómat La Trinitariában tartom abban a reményben, hogy tudok valamit reggelizni, de minden zárva van. Lövök egy fotót a templomról és indulok tovább délnek. A városka határában egy stoppos párt látok az út szélén ácsorogni. Felveszem őket. Csehek, akik rohannak La Mesiába, mert délben lejár a 90 napjuk Mexikóban és át kell érjenek Guatemalába. Nem tudom őket a határig vinni, csak Nuevo Villafloresig, de ezzel is elégedettek.
La Trinitaria temploma
Nuevo Llano Grandét megkerülve futok be Cristóbal Colón falujába. Leparkolom a kocsit a főtér mellett, majd ismét harapnivaló után nézek, de egy sarki boltnál nem találok komolyabb vendéglátóhelyet: csipsz, kukoricakonzerv és kóla lesz a reggelim.
A faluból egy földút vezet Lagartero romvárosához. Illetve egészen odáig nem, mert a falu környéke egy bonyolult tórendszer, amin nem olyan könnyű átevickélni kocsival. Több helyen nem látni, milyen mély a víz, de egy környéken élő néni azt mondja, menjek nyugodtan bele a folyókba, nem lesz baja a kocsimnak. Kicsit félve hajtok bele az első patakba, aztán felbátorodom és végül tényleg sikerül majdnem egész a romokhoz elérnem.
Lagartero romvárosa nem túl izgalmas
Tavaly ez még nem lett volna ilyen könnyű, mert a romváros hónapokon át zárva tartott, mivel két drogbanda azon vitatkozott, Lagartero kinek a felségterülete. Mivel a romoktól nagyjából 500 méterre húzódik a guatemalai határ, a nézeteltérés országokon át nyúlt; guatemalai kartell csatázott mexikói bandával a szállítási útvonalak miatt. Szerencsére erre az évre a kérdés tisztázódott, így a romok újra látogathatók. No, nem mintha sokan jártak volna errefelé az elmúlt hónapokban. A vendégkönyvben erre az évre mindössze három külföldit látok beírva, pedig március közepe van.
Lagartero nem nagy. A feltárások a központi teret körülölelő négy piramisra és a labdajátéktérre koncentráltak, így a helyszín tíz perc alatt bejárható.
Az 'olvadt piramis' elég abszurd kinézetű maja épület
A legizgalmasabb épület az ún. 'olvadt piramis', ami tényleg úgy néz ki, mint egy rosszul sikerült emeletes piskóta. Amúgy az épületek nem magasak, a főtemplom mindössze 11 méteres.
A várost két ütemben tárták fel. 1990-ben történtek a helyreállítási munkálatok, 2009-ben pedig kerámiák után kutattak. Ezen kerámiák és egy kiásott sztéle alapján tudjuk, hogy Lagarterót 300 és 1200 között lakták, illetve hogy 1000 környékén a várost elfoglalta egy Guatemala felől érkező uralkodó.
Lagartero legmagasabb épülete
Visszafelé sétálok egyet a menet közben megélénkülő tórendszer körül. Hétvége lévén sok mexikói érkezik strandolni, sütögetni a tóparton felállított tűzrakóhelyek egyikén.
A Cristóbal Colón környéki tórendszer elég látványos
Visszefelé beugrok a környék másik romvárosába, Tenam Puentébe is. Itt már szednek belépőt, sőt, még olyan ódivatú intézmény is létezik a helyszínen, mint a fotójegy. Húsz éve Mexikó számos romvárosánál tiltották a fényképezést, illetve plusz, emelt díjas belépőt kellett hozzá venni, ami alapból abszurd volt, de a legtöbb helyen a mobiltelefonok megjelenésével ezt a borzalmat legalább kivezették. Nos, Tenam Puentében nem. Alaposan átvizsgálják a zsákomat, hogy van-e nálam drón, mert azt sem szabad bevinni, sőt, a parkőr felhívja a figyelmemet, hogy videófelvételt eszem ágában ne jusson készíteni a romok között. Bambán állok előtte, nem értem az egész szitut. Igen fasiszta szabályok uralkodnak egy amúgy kevésbé ismert maja romváros bejáratánál. Persze a romváros területén már parkőr sincsen, ezért nem értem mire ez az egész?!
Tenam Puentében három landajátékteret tártak fel
Amúgy a trópusi szárazerdők mélyén megbúvó Tenam Puente nem kicsi. Elég szépen feltárt romváros, csak nincs karbantartva; a lehullott száraz leveleket nem ártana valakinek összesöpörni, mert lassan a legmagasabb piramist is befedi az avar.
A város tipikus klasszikus kori maja település volt, fénykorát 600 és 800 között élte. Csupán egyetlen olvasható sztélét találtak a helyszínen, ez 790-es dátumot jelöl, de uralkodó nincs rajta megnevezve. Az egyéb leletek alapján tudjuk, hogy 1250-ig lakták a várost és valószínűleg fontos kereskedelmi csomópont volt a guatemalai felvidék és a Yucatán-félsziget városai között.
A második teraszon ez az apró, háromszintes piramis látható
Érdekessége, hogy a várost nem észak-déli vagy kelet-nyugati tájolással építették, hanem 45 fokkal eltolták. A helyszínen három labdajátékteret is találtak, ami azt jelenti, Tenam Puente diplomáciai szempontból is fontos város volt.
Tenam Puente három, egymástól jól elkülöníthető teraszra épült. Az alsó gyülekezőtér, esetleg piactér lehetett, e fölött állnak a templomok. A város szakrális központja a Plaza B lehetett, itt elég sűrűn emelkednek piramisok; a legmagasabb 17 méteres.
Tenam Puente legnagyobb épülete 17 méter magas
A legkésőbb emelt épületegyüttes a Plaza D-t veszi körbe. A háromosztatú templomról az ember azt gondolná, hogy csillagvizsgáló, de pozíciója erre nem teszi lehetővé.
Csillagvizsgálónak néz ki, de az elhelyezkedése miatt biztosan nem az volt
Tenam Puentére elmegy majd egy órám, így igyekeznem kell vissza Comitánba, mert délután szeretném a családot elvinni fürdőzni a Chiflón vízesésekhez. Az ebédet egy külvárosi food courton ejtjük meg: tacos, quesadilla, torta. Mi más?!
Szemben a maja romvárosokkal itt rengetegen vannak. A parkolóban alig találunk helyet, előre félek, mi vár ránk odabenn. Szerencsére a parkban a tömeg eloszlik. A fürdőzők többsége a folyó alsó szakaszán gyűlik össze és csak a kirándulók merészkednek feljebb az ösvényen. Mi a Cascada Mariposánál táborozunk le, itt kezdenek a srácaink játszani.
Gyerekeim élvezik a Chiflón vízeséseket
Egy idő után Barangó elunja, így vele megindulok a főzuhatag felé. Húsz perc lépcsőzés után érjük el a Velo de Noviát, ami elképesztően látványos. Sajnos a kilátó előtte nem túl nagy, így itt ismét összegyűlik a tömeg; 1-2 percnél több senkinek sem jut a vízesés lábánál.
A Velo de Novia tényleg gyönyörű
Visszaereszkedünk a Mariposához, ahol átveszem a stafétát, így Eri is fel tud menni a kilátóba. A srácaim addig pancsolnak a vízben.
Így még szebbek a Chiflón vízesések
Mielőtt visszatérnénk Comitánba, még beugrunk a Chukumaltik-cenotéhez. Ez a tó is tele van emberrel, mintha hétvégén senkinek semmi más dolga nem volna, csak a fürdőzés. Sajnos nincs nálunk a karúszó, így a srácaink nem tudnak bemenni a vízbe, ahhoz a bácsihoz meg nem ülnek be a kajakba, aki körbevinné őket a lagúnán.
A Chukumaltik-cenote is megér egy látogatást
Tzimol érintésével visszaautózunk Comitánba, aminek a főterére muszáj ismét kisétálnunk. Nekem egyértelműen ez a legszebb főtér Dél-Mexikóban.
Tzimol főtere
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldalunkra!
