Bár én jobban szeretem az erdőt és a hegyeket, tudom, hogy a gyerekeimnek kell a homok és a sós víz, így Toledo romvárosai után Placencia karibi faluja felé kanyarodunk. Három pihentető napot töltünk el ebben az üdülőparadicsomban, ahol minden szép és jó, de a fehér homokot leváltó mikroműanyag Hondurashoz hasonlóan itt is sokat ront az élményen.
Szerencsére Zaránd reggelre teljesen meggyógyul, csak a kiütései maradnak meg, így indulhatunk tovább északnak. Ugyanarra a buszra szállunk fel, amivel tegnapelőtt Barangóval Nim Li Punit romjaihoz látogattunk el, de ezúttal Mango Creekig utazunk vele. Az út ezúttal is kekcsi falvakon át vezet, az első nem őslakosok által lakott település Bladen. Ettől a ponttól kezdve garifúna falvakon át buszozgatunk Mango Creekig, ami Dél-Belize logisztikai központja. Honduras és Guatemala felől ide érkeznek a hajók, de itt épült ki az ország gáz- és olajtározója is.
Iszonyú melegben szállunk le a James Bus terminálján, ahonnan gyalogosan indulunk meg a kikötő irányába. Mostanra Eri bőröndjének kereke kezdi megadni magát, így nem könnyű a rajtam lévő nagy hátizsákkal együtt végigcibálnom az utcákon.
Mango Creek teljesen jellegtelen kisváros
Sikerül pont lekésnünk a Placenciába induló csónakot, így több mint két órás várakozásra vagyunk ítélve. Egy ideig nézegetjük a halakat a móló körül, de a gyerekeim gyorsan elunják a dolgot. Ezek a legnehezebb órák, mivel nincs hová menni, a majmokat mégis le kell valahogy foglalni. A helyhiány miatt minimális mennyiségű játék van velünk, amikre ráadásul kezdenek ráunni. Jó lesz már a tengerparton lenni, mert akkor lehet homokozni, fürdeni.
Mango Creekben sokan tartják a hajójukat
Nagy nehezen eltelik az idő, így délután 2-kor már Placencia kikötőjében téblábolunk. Ahogy mindig, most is velem tart Barangó szállást keresni, ami nem megy könnyen. Placencia nem a hátizsákos utazókra van berendezkedve, ide sokkal inkább a fürdőzni vágyó észak-amerikaiak érkeznek, akik egy-két hétre vesznek ki apartmanokat. Az Placencia az Egyesült Államoknak, ami Korfu Magyarországnak.
Két órán át bandukolok a fiammal, mire sikerül egy tengerparti bungalóra megalkudnom. A kétágyas faházat éjszakánként 50 dollárért kapjuk meg, ami féláron van ahhoz képest, amennyiért más szállásadók akartak nekünk szobát adni. Placencia tehát nem olcsó hely, de a Karib-tenger partvidéke sehol sem az.
Napi 50 dollárért, féláron tudjuk kivenni ezt a kis bungalót
Gyerekeim azonnal elfoglalják a ház előtti fövenyt, ami amúgy nem túl tiszta. A hínár kevésbé, az apróra zúzott műanyag szemét annál inkább zavaró. Tíz éve a strandokat csak műanyag palackok borították, ma már mikroműanyag. A sós víz és a hullámzás egy évtized alatt porrá őrölte a palackokat, a fehér homokot egyre inkább ez váltja a partokon.
A képek alapján az ember azt gondolná, Placencia maga az édenkert, de a part valójában tele van szeméttel
Placenciát brit protestánsok alapították a 17. században. A függetlenségi háborúkig békében éltek a félszigeten, de a gyarmatbirodalom felbomlása után kénytelenek voltak elhagyni a falut, amit ekkor Pleasent Pointnak neveztek. A 19. század végén új telepesek érkeztek a félszigetre, akik felújították a britek hátrahagyott házait. A 20. században az itt élő családok elsősorban halászatból tartották fenn magukat, a '90-es években azonban robbant a turizmusbomba. Egyre több amerikai vett házat a part mentén, kezdetben nyaralónak, majd vendégháznak, hotelnek. A 2001-es Iris hurrikán letarolta Placenciát, így az új évezred első évei ismét az újjáépítésről szóltak. 2006-ban, mikor először a faluban jártam, alig pár vendégház állt a parton, ma azonban hotelek, éttermek, kocsmák és ajándékboltok érik egymást.
Placencia egyre zsúfoltabb
Lassan itt a karácsony, így egyre több a turista, valamint rengeteg a telet itt töltő idős amerikai, akik alaposan felnyomják az árakat. A szállásunk tökéletes, de nincs habzsi-dőzsi, mert az éttermekben egy tál étel 20 dollárnál kezdődik, a gombóc fagyi is 1200 forint. Persze még így is olcsóbb, mint volt Playa del Carmen, de a büdzsénk alaposan megcsappant az elmúlt két és fél hónapban.
Placencia karácsonyi hangulatban
Szerencsére Placenciában vannak kifőzdék, amik elsősorban az El Salvador-i vendégmunkásokra rendezkedtek be, így 6-7 dollárért itt is tudunk stewed chickent enni. A bungalónkban van konyha is, így a reggelit és a vacsorát könnyen megoldjuk, bár az áramkimaradások miatt csak időszakosan működő hűtő okán nem tudunk előre betárazni.
Barangó tudja, mi a jó hely
Két teljes napot töltünk homokvár építéssel, alagutak fúrásával, strandfocival és fürdőzéssel. Esténként kisétálunk a központi mólóhoz, ahol már nagyon készülnek a karácsonyra. Itt-ott rögtönzött karácsonyfákat állítanak, a kocsmákban csüngenek a fényfüzérek, Mikulásnak öltözött idős amerikaiak rumpuncsoznak a Big Titty Rum Bárban.
Két napig nem csinálunk semmit, csak élvezzük Placenciát
Utolsó este belecsöppenünk a karácsonyi körmenetbe, amit Placenciában csónakokkal járnak. Ilyenkor mindenki, akinek van valamilyen ladikja, feldísziti, és döngeti a tengeren a félsziget körül. Kicsit "na, most mutasd meg" hangulatú a menet, érezhető, mindenki szeretné, hogy az ő hajója legyen a legdíszesebb, legfényesebb, leggiccsesebb.
A városi móló a gyülekező hely az esti bulikhoz
Gyerekeimet persze elvarázsolják a fényárban úszó ladikok, alig bírjuk őket elrángatni a mólóról. De muszáj, mert holnap irány Belmopan, majd Mexikó, mert egy hét múlva jön a Jézuska, rá két napra pedig a Mirador-csapat, akikkel két és fél hetes körtúrát teszünk majd a Yucatán-félszigeten.
Karácsonyi körmenet Placenciában
Még több fotóért és sztoriért látogass el Facebook oldlaunkra!
