Patagónia turistadesztinációi rengeteg embert vonzanak, ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének csodálatosak. A Fitz Royt és a Perito Moreno-gleccsert nem kell bemutatni senkinek, de a Cerro Torre is sokak számára lehet ismerős. A tömeg nyilván sokat ront az élményen, de mindhárom helyszín megéri a kitérőt. Még úgy is, hogy ezúttal a Cerro Torréból nem sokat látunk.
A Perito Moreno-gleccser olyan csoda, amit minden utazónak látnia kell legalább egyszer. Nekem már harmadszor sikerült, de a látványtól ezúttal is elolvadtam. Nem úgy a gleccser, ami azon kevés jégmezők egyike, aminek mérete és térfogata nem csökken, hanem nő.
A Perito Moreno-gleccser az Iguazú-vízesés után Argentína második számú látványossága. Mint ilyentől, félni szoktunk, de ezúttal nem csalódunk. A gleccser zseniális, az idő szép, a táj felejthetetlen. Kell ennél több?
Az Esquel és El Chaltén között elterülő pampán mindig hideg szél fúj, ami élhetetlenné teszi Patagónia ezen vidékét. Megállunk két napra a semmi közepén fekvő Perito Morenóban, hogy lássuk a Világörökség részét képező Kezek barlangját, de elérhetetlensége miatt le kell mondanunk róla. Nem baj, annál több energiánk marad a Fitz Royra.
Bariloche Dél-Amerika Tirolja. Olyan érzés fog el minket ide érkezvén, mintha Ausztriába csöppentünk volna: havas hegycsúcsok, mélykék színű tavak, bernáthegyik a parkban, málnakehely az étteremben. Egyik pillanatról a másikra a latin lazaságot kimért európai rend váltja, ami nagyon jól esik több mint másfél év hátizsákolás után. Arra, hogy tudjuk, nem Európában vagyunk, ott van a buszközlekedés, ami sajnos megmaradt argentinnak.