Samaipatába tesszük át a székhelyünket, ahol két kirándulást teszünk. A La Pajcha-vízesés kevésbé nyeri el a tetszésünket, de a Codo de los Andes látványa azt hiszem, mindenkinek beég a retinájába. Megkockáztatom, ez az egynapos trek az Andok legszebb csillagtúrája.
A bolíviai gazdasági válság okozta káosz miatt nem könnyű az utazás. Potosíba alig tudunk bejutni, de elhagyni még nehezebb azt. A városon belül minden arról árulkodik, hogy nem mennek rendben a dolgok Bolíviában. A város sokat vesztett a tíz évvel ezelőtti bájából, már bányásznak sem annyira jó lenni errefelé. Potosí ha nem is varázsolja el a csapatomat, biztosan örök emlék marad. Ahogy a Sucréba való eljutásunk is, ami elég kalandosra sikeredik.
Ha az ember nem szakavatott irodánál fizet be egy utazásra, abból sok jó nem sülhet ki. Úgy utaztunk Sucréba és Potosíba, ahogyan csak az amatőrök csinálják. Először is Sucre többet tud egy délutánnál, másrészt Potosí előtt illik akklimatizálódni. Nem állítom, hogy a csapatom nem élvezte az elmúlt két napot, de ezt lehetett volna sokkal jobban is csinálni. Amúgy jó volt három év után visszatérni a bolíviai Andokba.
Van egy vonat, ami igazából busz. Azért jött a világra, hogy néhány pásztorcsaládnak megmaradjon a kapcsolata a külvilággal. Buscarrillal utaztunk Sucréból Potosíba.
100-ból 99 ember arra a kérdésre, hogy mi Bolívia fővárosa, azt a választ adná, hogy La Paz. Nos, az a 99 ember téved. Bolívia fővárosa hivatalosan ugyanis Sucre, ami nem csak rangja miatt érdemel említést. Sucre kétségkívül Bolívia legszebb városa, olyan, mint Popayán Kolumbiában vagy Cuzco Peruban.
