Posadas után Corrientes tartomány legismertebb desztinációja, az Esteros del Iberá mocsarai felé vesszük az irányt. Terepjárókkal öt óra alatt érjük el Carlos Pellegrini faluját, ahonnan több rövid kirándulást is teszünk, hogy megcsodáljuk a szubtrópusi mocsarak élővilágát. Búcsúzóul megtekintjük Gauchito Gil emlékhelyét Mercedes városkájának határában.
Az Esteros del Iberá az Argentínának, ami a Pantanal Brazíliának vagy a Los Llanos Venezuelának. Madarak, vízidisznók és kajmánok ameddig a szem ellát. Másfél aktív napot töltünk el a csoporttal a mocsárvidéken, de szerintem egy kicsit mindenki bánja, hogy nem maradunk tovább. Emellett jártunk egy ametisztbányában, ahol zseniális ásványokat foghattunk a kezünkben. Argentína még mindig egy tök jó ország.
Bariloche Dél-Amerika Tirolja. Olyan érzés fog el minket ide érkezvén, mintha Ausztriába csöppentünk volna: havas hegycsúcsok, mélykék színű tavak, bernáthegyik a parkban, málnakehely az étteremben. Egyik pillanatról a másikra a latin lazaságot kimért európai rend váltja, ami nagyon jól esik több mint másfél év hátizsákolás után. Arra, hogy tudjuk, nem Európában vagyunk, ott van a buszközlekedés, ami sajnos megmaradt argentinnak.
Hosszú, 1000 kilométeres utazás vár ránk Buenos Airesig, s bár előre tudjuk, hogy sok látnivalóval nem fog kecsegtetni a következő pár nap, ahol tudunk, szétnézünk kicsit. Yapeyú kegyhelye után megtudjuk, mi ihlette a Kis herceg szerzőjét a történet megírására, majd Colón üdülővárosában konstatáljuk, hogy Argentínában a főszezonon kívül nagyon unalmas utazni.