A La Ruta de los Primos utolsó szakasza sem könnyebb, mint volt az idáig vezető út. A végállomás, Vistahermosa azonban elnyeri a tetszésünket. No nem a város, hanem a környéke, ahol véletlen rátalálunk Kolumbia második legjobb szafarijára.
Caño Indióból Yarumalesbe nem egyszerű eljutni. Hetente csak kétszer közlekedik az az UAZ, amiről nekünk tegnap sikerült leszállnunk. Mivel nincs kedvünk három napot várni a fuvarra, úgy döntünk, hogy gyalog vágunk neki a harminc kilométeres távnak. Egész nap sétálunk, de egy cseppet sem bánjuk, mert menet közben rátalálunk a Caño Canoasra, egy meseszép vízesésre, ami a szűnni nem akaró eső ellenére is fantasztikus élményt nyújt.
A Caño Cristales nem nyűgözött le minket annyira, de La Macarenában azt a tippet kapjuk, hogyha igazán szépet akarunk látni, akkor keressük fel a Siete Machost. A folyót elérni egyetlen módon lehet, ha az ember végigutazik a szeparatista FARC-gerillák által felügyelt La Ruta de los Primoson, vagyis az Unokatestvérek útján. Béke van, ezért elvileg nem kéne félni a gerilláktól, de a Primos tagjai nem hajlandóak letenni a fegyvert. Hogy zavarja-e őket két gringó, aki bemerészkedik a földjükre? Reméljük, hogy nem. A bátorságunkért cserébe életünk egyik legszebb élményében lesz részünk.