Kolumbia számtalan felfedezetlen csodát rejt, ezek közül az egyik Meta legmagasabb vízesése, a 651 méter magas Salto de Dios, amit látogatásunk előtt mindössze két turista láthatott. Fantasztikus napot töltöttünk Franciscónál és családjánál, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer ezt a zuhatagot is meg tudjuk majd nektek mutatni élőben.
Kolumbia minden napra tartogat valami csodát, de amit a Rio Guape kanyonja nyújt, az azért minden képzeletet felülmúl. A Serranía de la Macarena homokkő vonulatai már eddig is rengeteg élménnyel ajándokztak meg életem során, de ez a kanyontúra odakívánkozik a dobogóra. Ha egyszer január-február táján errefelé jársz, mindenképp kanyarodj Uribe felé, mert életed élményét élheted át.
Nehéz napokat élünk át a sógorom halála miatt, de végül az a döntés születik, hogy nem utazunk haza. Lejaníasba utazunk, hogy a gyerekeket kicsit kirángassuk a gyászos hangulatból. Így jutunk el Piedra Gorda petroglifjeihez, valamint a Rio Güejar természetes medencéihez, ahol a legnagyobb élményt egy díszes kabócamajom nyújtja.
A Venezuelában töltött utolsó két napot Galipán faluban töltöm el, hogy kipihenjem a túra fáradalmait. Minden tökéletesen alakul, az utolsó pár órát leszámítva. Olyan hírek jönnek otthonról, amire nem vagyok felkészülve. A sógorom, Gábor, 43 évesen itt hagyott minket.
Venezueláról rengeteg rosszat hallani, de a nyomorról és nincstelenségről szóló cikkek szerzői nyilván nem járnak az ország karibi partvidékén, ahol tobzódnak a venéz fürdőzők. A Chuspa környéki lakatlan öblöket jártuk végig az elmúlt napokban, ami tökéletes lezárása volt a háromhetes utazásunknak.
Az Angel-vízesés Venezuela első számú turista desztinációja, és itt meglepő módon találkozunk is külföldiekkel. Az árak az egekben, de a Föld legmagasabb vízesését mindenkinek látnia kell, aki egyszer ebbe az országba merészkedik. Ja, és azt tudtad, hogy a zuhataghoz legközelebb eső települést és a környék turizmusát egy magyar ember alapította?
Nem úgy hagyjuk el Yuneket és a Gran Sabanát, ahogy előre terveztem, de végül sikerül kirepülnünk a világ legszebb vidékéről. Macerás volt, sokba került, rengeteget gyalogoltunk, de minden szenvedést megért ez a pár nap. Mondjuk Gabesz megkönnyíthette volna a dolgunkat azzal, hogy nem csapja szét a fejét a folyóban és varratja össze magát részeg orvosokkal. De hát ez is a kaland része...
A Roraima és az Angel-vízesés mellett számtalan fantasztikus látnivaló várja az utazót a Gran Sabanán, az más kérdés, hogy a kevésbé ismert táblahegyeket nem látogatja senki. Kilenc éve jártam utoljára Yunekben és a Chimanta régióban, de az őslakosok elmondása szerint azóta senki nem tette ide be a lábát. Pedig az Akopán tepui déli fala, az Aparurén-vízesés, valamint az El Castillo látványa egészen elképesztő. Megkockáztatom, hogy ez Dél-Amerika legszebb vidéke.
A Roraima minden túrázónak álma, de csak igen kevesen jutnak fel a tetejére. No, nem azért, mert olyan nehéz lenne, hanem azért, mert a venezuelai belpolitikai helyzet nem teszi vonzóvá az európai turistáknak az országban való utazgatást. Mi is tíz év után tértünk vissza a Roraimához, ami köszöni szépen, jól van. Sőt, soha ennyi túrázót nem látott még, mint napjainkban. Hogy miért? Az kiderül a bejegyzésből.
A legjobb dolog, ami az emberrel Venezuelában történhet, az a Gran Sabana. Fantasztikus vízeséseket, fenséges tepuikat látunk mindenfelé, mindezt tökéletesen turistamentes környezetben. A szavanna elérése nem könnyű, de ha az ember egyszer befut Santa Elenába, soha többé nem engedi. A Gran Sabana a világ legszebb helye.