Legfrissebb bejegyzések

Tajumbina

Tajumbina

Nariñóba kezdünk végképp beleszerelmesedni. Csodaszép falvakhoz, végtelen mákföldekhez és egy lélegzetelállító vízeséshez van szerencsénk, csak a San Pablo környéki látnivalókba tört bele a bicskánk. Az itt élők nem értik, miért nem látogat el Kolumbia ezen szegletébe több turista, és az igazat megvallva mi sem nagyon értjük. Nariñóból könnyen válhatna hátizsákos paradicsom, csak bátrabb utazókra lenne szükség.

Nariño szívében

Nariño szívében

Nariñót nehéz lenne hátizsákos központnak nevezni, errefelé a turizmus még gyerekcipőben sem jár. Évszázadok óta elzárt falvakat kerestünk fel, ahol nagyon rendes emberekbe botlottunk, valamint megismerkedtünk a roppant dallamos dél-kolumbiai dialektussal. Nariño kezdi belopni magát a szívünkbe.

Ahol 170 forint egy gramm kokain

Ahol 170 forint egy gramm kokain

A Rio Patía völgye Dél-Amerika egyik legkeményebb vidéke. Errefelé mindenki kokát termeszt vagy kokaint gyárt, a kábítószer nélkül nincs élet. Körbejártuk a környéket, találkoztunk drogfutárokkal, kokatermesztőkkel és életben maradtunk. Mindemellett a Patía-völgy egészen mesés, kár, hogy ilyen körülmények mellett egy ideig még nem lesz turistadesztináció.

A viaszpálmák nyomában

A viaszpálmák nyomában

Ha az ember a Föld legmagasabb pálmáira vágyik, akkor a kolumbiai Cocora-völgybe látogat el. A Cocora valóban csodaszép és éppen ezért újabban elég turistás is, azonban nem egyedülálló. Két senki által nem ismert völgyet, a Tochét és a Potosít kerestük fel, amik ha lehet, nagyobb élményt jelentettek, mint anno a Cocora. Olyan sztori és képanyag következik, amiről eddig még szinte senki nem publikált semmit.

Ibaguétól délre

Ibaguétól délre

Ibaguétól délre nem olyan látványos a táj, mint volt északra, de azért megérte tenni egy kitérőt ebbe az irányba is. Újra utazhattunk egy dömper billencsében, láthattuk a Chicala-vízesés hét lépcsőjét, valamint rácsodálkozhattunk a pancse indiánok által hátrahagyott petroglifekre Piedras de las Letras szikláin. A végén még egy badlandet is láttunk.

A Combeima-kanyon

A Combeima-kanyon

Ibagué környékén amúgy is mesés a táj, de amit a Combeima-kanyon tud, az még kolumbiai szemmel is egyedülálló. Gyönyörű helyen jártunk és csodálatos emberekkel találkoztunk. Újra megfogalmazódik bennünk a kérdés: errefelé miért nem járnak turisták?

A lándzsák völgye

A lándzsák völgye

Ibagué felé szembejön velünk a múlt. A Combeima-folyó és a Rio Magdalena torkolatvidéke egykoron a legkeményebb indiánháborúk helyszíne volt, ahol a spanyolok őserdei gerillaharcra kényszerültek a vidéken élő őslakosokkal, a pijaókkal. A harc olyan véres volt, hogy a mai Ibagué városának medencéjét egyszerűen csak Lándzsák völgyének nevezték, ahová a korona legkegyetlenebb konkvisztádorait küldték. Ma a völgy városai nem annyira izgalmasak, de történelmük miatt érdemes volt körbejárni őket.

Utazás egy régi ismerőssel

Utazás egy régi ismerőssel

Egy holland lánnyal, Izivel utazunk el Santa Isabelbe, amihez közel rátalálunk egy gyönyörű vízesésre. A táj ismét csodaszép, az emberek azonban nem mindenhol nézik jó szemmel az érkezésünket. Tolima egyik eldugott völgyébe tettünk kirándulást.

Utazásunk legszomorúbb története

Utazásunk legszomorúbb története

Ambalema Kolumbia talán legeredetibb gyarmati kisvárosa, ahol tényleg megérinti az embert a múlt szele. Szemben Villa de Leyvával vagy Salentóval itt nincs egyetlen turista sem, a kétszáz éves házak nem kávézóknak és éttermeknek adnak otthont, hanem földműveseknek és egykor volt dohánytermesztők leszármazottainak. Ebben a csodálatos faluban futunk bele eddigi utazásunk legszomorúbb történetébe, amit Mariela Galviz oszt meg velünk.

A nagy semmi és a májkrémleves

A nagy semmi és a májkrémleves

Ez az első nap, amikor bánjuk a döntésünket, miszerint ellátogatunk Kolumbia minden szegletébe. Girardot és a kolumbiai rizsháromszög elmondhatatlanul unalmas és érdektelen, nincs a környéken semmi, csak lepusztult utcák és rengeteg jejen. No meg korrianderes májkrémleves. Ki kapott kedvet a környék megismeréséhez?