Legfrissebb bejegyzések

Pasto és a Cocha-lagúna

Pasto és a Cocha-lagúna

Amíg arra várunk, hogy megszáradjanak a ruháink, felfedezzük Pastót, ami nem igazán nyűgöz le minket. Nem úgy a Laguna de la Cocha, aminek nem csak legendája, de a környéke is mesés. Egy csepp Skandinávia kolumbiai módra.

Nariño hátsó útjain

Nariño hátsó útjain

Nariño egyetlen, turisták által is látogatott természeti látványossága az Azufral-vulkán krátertava, a Laguna Verde. Balszerencsénk van az időjárással, semmit nem látunk az állítólag meseszép tóból. Cserébe a Guaitara-kanyonnal vigasztalódunk, ami bár nem olyan szép, mint volt a Juanambú vagy a Rio Mayo, mégis elrabolja a szívünket. Lassan kipipáljuk Észak-Nariño minden szegletét.

Vulkán helyett egy újabb kanyon

Vulkán helyett egy újabb kanyon

A Doña Juana-vulkánt az időjárás miatt nem tudtuk megmászni, de így sem csalódtunk, mert végigjártuk a Juanambú-kanyont, ami pár éven belül egész biztosan felkerül majd a hátizsákosok térképére. A fotók, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Nehéz lesz elhagyni Nariñót.

A Rio Mayo kanyonja

A Rio Mayo kanyonja

Nem hittük volna, hogy a Tajumbina-vízesést túl lehet szárnyalni szépségben, de a Rio Mayo kanyonja simán túltett rajta. Csodálatos, egész napos gyalogtúrát tettünk Nariño egyik titkolt csodájánál, közben meseszép veredákat láttunk, kedves emberekkel találkoztunk és megismertünk egy tradicionális dél-kolumbiai játékot, a chazát.

Tajumbina

Tajumbina

Nariñóba kezdünk végképp beleszerelmesedni. Csodaszép falvakhoz, végtelen mákföldekhez és egy lélegzetelállító vízeséshez van szerencsénk, csak a San Pablo környéki látnivalókba tört bele a bicskánk. Az itt élők nem értik, miért nem látogat el Kolumbia ezen szegletébe több turista, és az igazat megvallva mi sem nagyon értjük. Nariñóból könnyen válhatna hátizsákos paradicsom, csak bátrabb utazókra lenne szükség.

Nariño szívében

Nariño szívében

Nariñót nehéz lenne hátizsákos központnak nevezni, errefelé a turizmus még gyerekcipőben sem jár. Évszázadok óta elzárt falvakat kerestünk fel, ahol nagyon rendes emberekbe botlottunk, valamint megismerkedtünk a roppant dallamos dél-kolumbiai dialektussal. Nariño kezdi belopni magát a szívünkbe.

Ahol 170 forint egy gramm kokain

Ahol 170 forint egy gramm kokain

A Rio Patía völgye Dél-Amerika egyik legkeményebb vidéke. Errefelé mindenki kokát termeszt vagy kokaint gyárt, a kábítószer nélkül nincs élet. Körbejártuk a környéket, találkoztunk drogfutárokkal, kokatermesztőkkel és életben maradtunk. Mindemellett a Patía-völgy egészen mesés, kár, hogy ilyen körülmények mellett egy ideig még nem lesz turistadesztináció.

A viaszpálmák nyomában

A viaszpálmák nyomában

Ha az ember a Föld legmagasabb pálmáira vágyik, akkor a kolumbiai Cocora-völgybe látogat el. A Cocora valóban csodaszép és éppen ezért újabban elég turistás is, azonban nem egyedülálló. Két senki által nem ismert völgyet, a Tochét és a Potosít kerestük fel, amik ha lehet, nagyobb élményt jelentettek, mint anno a Cocora. Olyan sztori és képanyag következik, amiről eddig még szinte senki nem publikált semmit.

Ibaguétól délre

Ibaguétól délre

Ibaguétól délre nem olyan látványos a táj, mint volt északra, de azért megérte tenni egy kitérőt ebbe az irányba is. Újra utazhattunk egy dömper billencsében, láthattuk a Chicala-vízesés hét lépcsőjét, valamint rácsodálkozhattunk a pancse indiánok által hátrahagyott petroglifekre Piedras de las Letras szikláin. A végén még egy badlandet is láttunk.

A Combeima-kanyon

A Combeima-kanyon

Ibagué környékén amúgy is mesés a táj, de amit a Combeima-kanyon tud, az még kolumbiai szemmel is egyedülálló. Gyönyörű helyen jártunk és csodálatos emberekkel találkoztunk. Újra megfogalmazódik bennünk a kérdés: errefelé miért nem járnak turisták?