Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Gyönyörű búcsú Kolumbiától

Az utolsó Kolumbiában töltött napok csodálatosan telnek, csak Bogotában húzom fel magamat kicsit egy covidióta palacsintázó miatt. Előtte azonban apró vízeséseket látogatunk Zapatoca és Socorro környékén, beleszeretünk a Rio Suárez völgyében megbúvó falvakba és felkeresünk egy telenovellákból ismert haciendát, ahová sajnos nem engednek be minket. Már most hiányzik ez az ország.

Zapatoca mesevilága

Ezúttal a Chicamocha-kanyon nyugati szegletére koncentrálunk, a Cañon de las Iguanasra és Zapatoca városkájára. Ismét fantasztikus dolgokat látunk, még ha így utólag azt is mondom, az Iguana-szurdokot talán nem volt okos dolog bevállalni gyerekekkel. Zapatoca és a Nitro-barlang azonban csillagos ötös, ahogyan a Guane-kilátó is, ahonnan talán a legszebb a kilátás az egész Chicamocha-kanyonban. Imádom Kolumbia ezen részét!

A Chicamocha-kanyon kevésbé ismert oldala

Hosszú utazás után végre megérkezünk az Andokba. Bucaramanga nem egy szép város, de a környéke egészen zseniális. Elsőként a Mesa de los Santost keressük fel, aminek déli csücskéből lesétálunk a Chicamocha-kanyon aljába. Ilyen panoráma még a Chicamocha Nemzei Parkból sem tárul az ember szeme elé. Kicsit bánom, hogy az időnk jó részét a karibi partvidékre fecséreltük el.

Ahol megérint a mágikus realizmus

Mompóx városkája észak-kolumbiai utazásunk egyik legszebb emléke. Eléggé kiesik a turisták látóköréből ahhoz, hogy az ember átérezze a ma már Kolumbiában is oly ritka mágikus realizmust, ami áthatja Márquez Száz év magány című művét. Ja, ha itt jársz, mindenképp látogass el a Ciénaga de Pijiñóhoz, mert zseniális az élővilága.

A San Bernardo-szigetek

Kolumbia karibi partvidéke eddig nem lopta be magát a szívünkbe. Sem Capurganá környéke, sem Necoclí, sem pedig Arboletes nem nyerte el a tetszésünket, így kicsit félve közelítettünk a San Bernardo-szigetek felé. Tolú csalódás, Isla Múcura is felejtős, de Tintipán szigete bejött. Ettől függetlenül Kolumbiába nem a Karib-tenger miatt fogunk visszatérni.

Lorica és a Rio Sinú mocsarai

Kolumbia karibi partvidéke eddig nem hozta azt, amit vártunk tőle. Loricába érve azonban végre kapunk valamit, egy olyan csodát, amire abszolút nem számítottunk. A városka is megér egy sétát, de a közeli Ciénaga El Bañótól leesik az állunk; a Los Llanos óta nem láttam ennyi állatot. A Cotocá környéki mocsárvidék egy igazi paradicsom azoknak, akik szeretik a madarakat. Mi pedig szeretjük. Aki teheti, ide mindenképp látogasson el.

Soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!

Capurganá nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen ezért elvárások nélkül utazunk Necoclíba, majd Arboletesbe. Sajnos a két város nem kényeztet el minket, de egy valamit legalább megtanulok: soha többé nem megyek iszapvulkán közelébe!

Az illegális bevándorlás tökreteszi Kolumbia egyik legszebb partvidékét

Megérkezünk végre a Karib-tenger partjára, de nincs sok köszönet benne. Turbo talán Kolumbia legocsmányabb városa, az amúgy szép fekvésű Capurganát pedig elárasztották az illegális bevándorlók, akiket civil szervezeteken keresztül kihasználnak a kartelek; afrikai és ázsiai menekültek százai papucsban csoszogva viszik a kokaint Panamába egy jobb élet reményében. Sapzurro és a panamai La Miel azért elnyeri a tetszésünket, de Kolumbia egyik legszebb partszakaszáról ambivalens érzésekkel távozunk.

Mutatá meseszép folyói és egy halom kígyó

Hosszú az út a Karib-tengerhez, így több megállót is beiktatunk. Marinilla és Cañasgordas felejthetők, Mutatá azonban belopja magát a szívünkbe. Az Antioquia és Choco határán csörgedező folyók és vízesések zseniálisak, csak egy kicsit sok az erdőben a kígyó.

San Rafael és San Carlos mesevilága

Sem San Rafael, sem pedig San Carlos nem szerepel egyetlen Kolumbiába érkező turista bakancslistáján, pedig megéri erre kanyarodni Guatapé után. Sok szép dolgot láttunk az elmúlt napokban: vízeséseket, kristálytiszta folyókat és csodaszép graffitiket. Újabb példa arra, miért kell a klasszikus látnivalók helyett a senki által nem látogatott településeket felkeresni Kolumbiában.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.