Mirador Blog

Legfrissebb bejegyzések

Utila és San Pedro Sula

Utila szigetén sikerül kicsit kiengedni a fáradt gőzt, és visszaintegrálódni a civilizációba. A San Pedro Sulában eltöltött egyetlen nap elég ahhoz, hogy visszasírjuk a Moszkító-part minden kínját és nyugalmát. Véget ért a Honduras túránk, irány Nicaragua!

Cayos Cochinos, a földi paradicsom

A közép-amerikai országok közül Panama után Honduras rendelkezik a leghosszabb karibi partszakasszal, igazán élvezhető tengert azonban nehéz találni az országban. Roatánon van ugyan egy-két tetszetős strand, de azokat teljesen beépítették az amerikaiak, a partvidék öbleiben pedig rengeteg a szemét. Éppen ezért üde színfolt Cayos Cochinos, a garifúnák paradicsoma, ahová alig jut el turista, pedig a Moszkító-part után messze ezek a szigetek a legszebb természeti látnivalói ennek a remek országnak. Üdvözlet a karibi édenkertből!

Mocsárjárás és zombiapokalipszis Brus Lagunában

Brus Laguna szürreális hely, ahol fenséges élővilág találkozik zombivá váló halászokkal, ahol egy medúzaüzem a legnagyobb drogelosztó, és ahol simán beküldenek kajmánok közé csónakot tolni. A Moszkító-parton töltött utolsó két napunk annyira szürreális, amennyire az egész dzsungeltúránk volt az elmúlt tíz napban.

A reverendát drogra cserélő pap, valamint találkozás a Salinas-családdal

Wampusirpi a Moszkító-part talán legkevésbé izgalmas települése, nekem mégis hatalmas élmény ide visszatérni tíz év után. Itt találkozom ugyanis azzal a családdal, akik éveken át egyengették az utazásaimat a környéken, és akiket sokkal többre tartok, mint szimpla barátoknak. Rajtuk kívül összefutunk Joséval is, aki a kábítószer miatt vált meg papi hivatásától. Wampusirpi nem szép hely, de rengeteg történet ismerője.

A Moszkító-part misztikus barlangjai

A Moszkító-part legizgalmasabb része a Colón-hegység, aminek karsztvidéke fantasztikus barlangokat rejt. A Sutawala után Pimienta környékén dzsungeltúrázunk, és botlunk egy olyan barlangba, amihez hasonlót még egyikünk sem látott. Barlangrajzokat kerestük, fantasztikus fosszíliákat találtunk, közben persze küzdöttünk az elemekkel. A sár lassan teljesen kikészít minket.

A Cerro Asanbusna megmászása (képes blog)

2012 tavaszán a VándorLáss csapatával közösen szerveztünk expedíciót a Tawahka Asangni területére. A cél ismeretlen barlangok felfedezése volt, valamint a Colón-hegység legmagasabb pontjának, a Cerro Asanbusnának a megmászása. Barlangból keveset találtunk, ezért az egyhónapos expedíció csúcsélménye a hegytető elérése volt. Íme néhány fénykép a tíz évvel ezelőtti utazásunkról, amiről később könyv is íródott.

Halott barátok, óriáspókok és két ujj mínusz, avagy dzsungeltúra a Moszkító-parton

Tíz év sok idő, de egy indián falu életében annál is több. Krautara és a Tawahka Asangni teljesen megváltozott az elmúlt egy évtizedben, és messze nem az előnyére. Barátaim haltak meg és költöztek el ez idő alatt, az esőerdőt pedig letarolták a marhatartók. Ettől függetlenül a Sutawalában tett túránk örök emlék marad mindenki számára, mert olyan dolgokat láttunk, amiket előttünk talán még soha senki. Ezért a csapatunk egyik tagja még két ujját is odaadta...

Pipantéval a Rio Patucán

Tíz év után ülök újra pipantéba, hogy a Rio Patucán leereszkedve megmutassam a csapatomnak a Moszkító-part szépségeit. Rengeteg emlékem fűződik ehhez a vidékhez, kíváncsi vagyok, mi változott azóta, hogy nem jártam erre. Palestina Patucából régi ranchero barátommal, Carlosszal vágunk neki a folyónak, ami mentén képtelen erdőirtás zajlik. A Moszkító-part merőben más élmény, mint egy évtizeddel ezelőtt.

A nagy comayagüelai piactűz (képes blog)

2012. február 18-án a kora délutáni órákban tűz ütött ki a comayagüelai piacon, aminek következtében egy teljes városrész leégett. Csodával határos módon senki nem halt meg a két napig tartó tűzben, de ezrek élete ment tönkre az árukészletek megsemmisülése nyomán. Ezen a napon pont Tegucigalpában jártam, és látván a főváros fölött gomolygó füstött, megindultam a tűz irányába. Órákon át fotóztam a helyszínt, az embereket, tűzoltókat és fosztogatókat. Képes blog a 21. század eddigi legnagyobb közép-amerikai várostüzéről.

Tegucigalpa nem varázsolja el az embert

Bár nem terveztem három napot Tegucigalpában tölteni, a csapatom csomagjainak elmaradása okán a hondurasi főváros rabja lettem. Nem mondanám, hogy szeretem ezt a várost, sőt! Tegucigalpa kimondottan kellemetlen hely, s bár van pár vállalható látnivalója, a közbiztonság hiánya rányomja a bélyegét a közhangulatra. Ezzel szemben Comayaguába beleszerettem, oda biztos, hogy visszatérek még.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.