Legfrissebb bejegyzések

Gasztrofalu és világörökség a vulkánok árnyékában

Gasztrofalu és világörökség a vulkánok árnyékában

Kalandozni a közép-amerikai konyhaművészetben olyan, mint strandpapucsban hegyet mászni; lehet vele próbálkozni, de sok jó nem sül ki belőle. Ha röviden kéne nyilatkozzak a kontinens gasztronómiájáról, akkor azt mondanám: csapnivaló. Egyetlen kivétel akad csupán, Juayúa, ahol hétvégente összejön fél El Salvador egy közös, nagy zabálásra.

A salvadori bandaháborúk

A salvadori bandaháborúk

San Salvador 2015 óta a Föld legveszélyesebb városa. Két éve nem volt olyan nap a városban, hogy ne öltek volna meg valakit, de ezek a gyilkosságok többnyire a drogon vitázó bandákhoz köthetők. Turistaként az ember ebből szinte semmit nem érez, csak azt, hogy San Salvador központjában nem jó lenni. Santa Teclában viszont igen, amiben nagyon kellemesen csalódunk.

Beleszeretni El Salvadorba

Beleszeretni El Salvadorba

El Salvador nem egy látványos ország, de aki útba ejti, általában beleszeret. Nem a képeslapokról visszaköszönő látnivalók miatt, hanem az emberek és a hangulat miatt. És még a pupusa is ehető.

Kínszenvedés a Telica-vulkánon

Kínszenvedés a Telica-vulkánon

Mirador csapattal másszuk meg Nicaragua legszebb tűzhányóját, a Telicát, hogy a végére soha többé ne akarjunk vulkánt mászni. Na jó, ez így nem igaz, de kell egy pár nap lazulás, mielőtt újra nekivágunk a hegyeknek.

A Maderas-vulkán

A Maderas-vulkán

A Masayán átélt lávaélmény után Isla Ometepe felé vesszük az irányt a Mirador csapattal, hogy megmásszunk egy kihunyt, de annál látványosabb vulkánt, a Maderast. Az ám, csakhogy nem számolunk az El Niño előszelével, ami esőt hoz a szigetre a száraz évszak kezdetén.

Lávaélmény a Masaya-vulkánon

Lávaélmény a Masaya-vulkánon

Kitört a Masaya-vulkán, úgyhogy csapatunkkal meg is néztük jól. Előtte pedig csónakáztunk egyet a Granadát körülölelő szigetek között, és láthattuk, miként él a nicaraguai elit. Még mindig nagyon jó a vulkánok földjén.

Solentiname, a keresztény kommunista művésztelep

Solentiname, a keresztény kommunista művésztelep

Van néhány sziget a Nicaragua-tó közepén, ahol parasztok és halászok úgy döntöttek, festeni fognak. Azért ezt a hobbit választották, mert a Somoza-diktatúrának hála olvasni sajnos nem tanultak meg. A Solentiname-szigeteken jártunk.

El Castillo, Nicaragua utolsó csodája

El Castillo, Nicaragua utolsó csodája

Hosszú idő után tértem vissza a nicaraguai El Castillóba, ami kevésbé ugyan, mint Nicaragua más részei, de változik. Az egykori spanyol erőd és az azt körülölelő kisváros Nicaragua rejtett csodája, amit ma nem a turistahordák, hanem az olajpálma fenyeget. Most még zseniális hely, de nem marad így örökre.

Közép-Amerika legnagyobb mocsara

Közép-Amerika legnagyobb mocsara

Kevés olyan nemzeti park maradt Costa Ricában, ahol még nem jártam, a Caño Negro egészen mostanáig közéjük tartozott. Nem olcsó mulatság Közép-Amerika legnagyobb mocsárvidékén csónakázni, de hála egy baszk útitársnak, 25 dollárból megúsztam. Ennyit egészen biztosan megért.

Utolsó nap Kolumbiában

Utolsó nap Kolumbiában

Minden állatkertet zárjanak be most! Utoljára tíz évesen tudtam élvezni az ilyen létesítményeket, azóta a gyomrom felfordul, ha egybe is be kell tegyem a lábam. Sajnos elkövetjük azt a hibát, hogy utolsó Kolumbiában töltött napunkon betérünk a Santa Cruz Állatkertbe, ami kiveri nálam a biztosítékot.