Zaránd betegsége végett Barangóval utazom körbe Dél-Belize maja romvárosait, Nim Li Punit, Lubaantunt és Uchben'Kajt. Közben belelátunk a kekcsi maják életébe, fürdőzünk egyet Rio Blanco Nemzeti Parkban és rengeteget stoppolunk, amit a fiam nagyon élvez. Kezd igazi kis hátizsákos utazó válni belőle.
Honduras felé vesszük az irányt, de előtte még megpihenünk Floresben, valamint banánszállító hajókat bámulunk Puerto Barrios kikötőjében. Közben nem tudjuk megemészteni, hogy Guatemala árai már nem a mi pénztárcánkhoz vannak igazítva. Az útiköltség duplája az otthoninak, de a szállás és az étel is piszok drága lett az országban. Aztán kis híján rabosítják Erit a hondurasi határon, de szerencsére időben rájönnek a migrációnál, hogy a párom nem illegális bevándorló.
Quiriguát nem sok utazó ejti útba, pedig a Világörökség részét képező romváros a legszebb maja sztéléknek az otthona. Ahhoz persze, hogy turista szemmel élvezhető legyen, kellett egy megalomán uralkodó, K'ak' Tiliw Chan Yopaat, aki Copán lerohanásával felbolygatta a maja birodalom erőviszonyait, és aki ezen tettét tíz méter magas, hieroglifákkal teleírt, díszesen faragott szobrokon hirdette. Ja, ha nincs a United Fruit Company, valószínűleg a városból is több marad.