A Los Llanosra mindig szívesen térek vissza, mert tudom, hogy rengeteg szép állatot fogok látni. Most sincs ez másképp, bár nehezen indul be a Zolival tervezett szafarink. Aztán persze minden jól alakul. Két nap alatt rengeteg állatot kapunk lencsevégre, és nekem is sikerül új helyszíneket felfedeznem.
A Los Llanos déli része messze nem olyan izgalmas, mint volt az északi, de azért jó megtapasztalni, hogyan nyílnak meg az itt élők négy évtized gerilla uralom után. Amerre megyünk, mindenhol sztárként kezelnek minket. Mintha a llanerók soha nem láttak volna fehér embert.