Kolumbia

Vendégségben a kolumbiai gerilláknál

2016 novemberében a kolumbiai kormány békét kötött a FARC gerillaszervezettel, pontot téve az 52 éves fegyveres konfliktus végére. A FARC tagjai letették a fegyvert, és önként koncentrációs táborokba vonultak, ahol egészen mostanáig azt várták, hogy mi lesz a sorsuk. A döntés megszületett: augusztus 1-én szabadon távozhatnak. Mielőtt még szétszéledt volna a több ezer gerilla, mi meglátogattuk őket a táborukban, és megnéztük, miként élik a hétköznapjaikat, valamint megkérdeztük tőlük, hogyan képzelik el az életüket augusztus 1. után. Végül a 26-os blokk parancsnoka, Ivan "Az Őrült" is leült velünk beszélgetni, aki elég sok mindent elmesélt az életéről, a legnehezebb csatákról, szökését a börtönből és arról, mennyire kell komolyan venni a békét. Exkluzív riport az Urías Rondón gerillatáborból.

Utazás a FARC fővárosába, San Vicentébe

Úgy utazunk a FARC egykori fővárosába, San Vicente de Caguánba, hogy tudjuk, az Unokatestvérek követik minden lépésünket. Végigutazni Caquetá gerillavidékén egy évvel a békekötés után nem tűnik veszélyesnek, de azért még izzik a levegő. A béke errefelé mást jelent, mint Bogotában; nem mindenki tartja olyan pozitívnak, sokkal inkább a nagypolitika pozőrködésének titulálják. Bár idegenül mozgunk egész nap, azért marad időnk egy kis kirándulásra egy aknamezőn.

Pörköltözés Florenciában

Florencia egy teljesen érdektelen város, mégis eltöltünk itt két éjszakát, mert meghívást kapunk Francisco házához egy jó kis pörköltözésre. Pedig mi csak petroglifeket akartunk nézni. A vacsora alatt megtudjuk, hogy San Vicente de Caguánban már akkor tudni fognak az érkezésünkről a gerillák, mikor épp csak kigurulunk Florencia buszpályaudvaráról. Remek!

Kolumbia legjobb pizzájáért egy Altamira nevű faluig kell utazni

Florencia felé érintünk pár turisták által ritkán látogatott kisvárost, az egyik ilyenben, Altamirában pedig rábukkanunk Kolumbia legjobb pizzájára. Az sok mindent elmond egy ország gasztronómiájáról, ha az ember egy faluvégi pizzériát talál a legjobbnak két hónap utazás után, nem? Amúgy Altamira kellemes meglepetés, San Agustín felé érdemes útba ejteni.

Egy picivel túl a világvégén

Végre leereszkedünk a hegyekből és beleszippantunk a trópusi esőerdők levegőjébe. Néhány éve a FARC-nak hála a Pasto-Mocoa utat külföldiként még képtelenség lett volna megtenni, de a béke után megnyílt a "sztráda" az utazók előtt. És de jó, hogy megnyílt. Ez a 80 kilométeres út kétségkívül az egyik legszebb Dél-Kolumbiában, bár ahová vezet, nem túl impozáns. Mocoa egy igazi koszfészek, amin a tavalyi sárlavina nem sokat segített, viszont a Fin del Mundótól és az Hornoyaco-vízeséstől elolvadtunk. Sokkal jobb itt, mint otthon.

Békés ellenségek

A Valle de Sibundoy, vagyis a Sibundoy-völgy igazi kulturális kalandnak indul. A már Putumayóhoz tartozó andoki medence két indiánközösségnek, az ingáknak és kamszáknak az otthona, akik úgy élnek egymás mellett békében, hogy más nyelvet beszélnek és nem tisztelik, hanem félik egymás isteneit. Bár idő hiányában nem sikerül velük közvetlenül megismerkednünk, kulturális különbségeik miatt látatlanban is beléjük szerettünk.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.