Utazásunk utolsó állomása Villavicencio, Meta fővárosa. Nincs itt nagyon semmi, csak egy félig magyar család, akik két éve költöztek Kolumbiába a jobb élet reményében. Ha a városban nincs is, a környékén azért akadnak látnivalók. Ilyen a Susumuco-vízesés, az El Cable vereda (ahol a gyerekek drótkötélpályán jutnak el az iskolába) valamint Buenavista és a falu furcsa szobrai. Búcsúzunk Kolumbiától, no nem örökere, csak egy rövid időre.
A La Ruta de los Primos utolsó szakasza sem könnyebb, mint volt az idáig vezető út. A végállomás, Vistahermosa azonban elnyeri a tetszésünket. No nem a város, hanem a környéke, ahol véletlen rátalálunk Kolumbia második legjobb szafarijára.
Caño Indióból Yarumalesbe nem egyszerű eljutni. Hetente csak kétszer közlekedik az az UAZ, amiről nekünk tegnap sikerült leszállnunk. Mivel nincs kedvünk három napot várni a fuvarra, úgy döntünk, hogy gyalog vágunk neki a harminc kilométeres távnak. Egész nap sétálunk, de egy cseppet sem bánjuk, mert menet közben rátalálunk a Caño Canoasra, egy meseszép vízesésre, ami a szűnni nem akaró eső ellenére is fantasztikus élményt nyújt.
A Caño Cristales nem nyűgözött le minket annyira, de La Macarenában azt a tippet kapjuk, hogyha igazán szépet akarunk látni, akkor keressük fel a Siete Machost. A folyót elérni egyetlen módon lehet, ha az ember végigutazik a szeparatista FARC-gerillák által felügyelt La Ruta de los Primoson, vagyis az Unokatestvérek útján. Béke van, ezért elvileg nem kéne félni a gerilláktól, de a Primos tagjai nem hajlandóak letenni a fegyvert. Hogy zavarja-e őket két gringó, aki bemerészkedik a földjükre? Reméljük, hogy nem. A bátorságunkért cserébe életünk egyik legszebb élményében lesz részünk.
A Caño Cristales olyan képződmény, amitől mindenki elolvad, ha meglát róla egy fotót. 2011 után látogatunk el újra Kolumbia még csak most megelevenedő természeti csodájához, amiről már azelőtt lemaradt mindenki, hogy igazán híressé vált volna. Ennek csak egyik oka a folyó pusztulása, a másik ok sokkal prózaibb: a kolumbiaiak egyszerűen kisajátították maguknak a folyót, így a külföldi utazók számára tulajdonképpen elérhetetlen lett a hely. Lehet, hogy ez az első és egyben utolsó magyar beszámoló a Föld legszebb folyójáról?
A Föld leghíresebb látnivalói hiába drágák, általában rengeteg turistát vonzanak. Nincs ez másképp a kolumbiai Caño Cristalesnél sem, ami csak annyiban különbözik a Machu Picchutól vagy az Iguazú-vízeséstől, hogy többnyire helyi turisták látogatják. Négy napig őrlődünk, hogy menjünk-e vagy sem, mert az elmúlt években az árak a tízszeresére emelkedtek, amit nehéz megemésztenie a hátizsákos büdzsének. A négy nap alatt sikerül alaposan kiismernünk Kolumbia legdrágább városát, La Macarenát.