Hihetetlen, de a Tatacoa-sivatagról még egyszer sem írtunk a blogban. Ezt most pótlom. 2010 után most járok itt másodszor, s bár a sivatag változatlanul szép, az azóta hozzárendelt infrastruktúra hagy némi kívánnivalót maga után. Ettől föggetlenül biztos vagyok benne, hogy a jövőben járok én még erre.
A turisták többsége még csak nem is hallott a Prado-víztározóról, pedig többek között Pablo Escobarnak és Manuel Noriegának is volt itt háza, de állítólag az énekesnek, Juanesnek is áll egy villája a parton. A tó egészen káprázatos, bár turisztikailag sokkal jobban is ki lehetne használni. Képes beszámoló Kolumbia egyik ismeretlen gyöngyszeméről.
Dél-Kolumbia túránk első állomása Fusagasugá, aminek környékén egészen hihetetlen dolgokat látunk. A pancse indiánok szent hegye, a Cerro Quinini után San Bernardo múmiáival ismerkedünk, majd a Sumapaz-kanyon csodái következnek. Ezek a látványosságok olyannyira kiesnek a turizmus látóköréből, hogy az egész út során nekem kell navigálni a sofőröket, mert fogalmuk nincs róla, merre járunk.
La Playa de Belén az a település, ahonnan az ember, ha kiteszi a lábát, csak arra tud gondolni, mikor tér majd vissza. Bár sok kedves falu van Kolumbiában, nekem ez az apró észak-santanderi falu a legszebb az országban. Los Estoraques földpiramisai pedig fantasztikus élményt nyújtanak az utazónak, csak egy dologra figyelj oda: próbálj megfeledkezni a tériszonyodról.
San Gil és környékéről már született bejegyzés, ezért ezúttal csak képes bloggal jelentkezem. Baricharából a Királyok ösvényén át jutunk el Guanéba, majd ellátogatunk a Juan Curí-vízeséshez is, hogy teljes legyen a kör. A válogatás a 2018-as Kolumbia túráink képanyagából született. Jó szórakozást hozzá!
Kezdődik az Észak-Kolumbia túrám egy Mirador-csapattal, de előtte még van pár napom Bucaramangában és annak környékén. Kolumbia kilencedik legnagyobb városa nem nyeri el a tetszésemet, Girón viszont nagyon. A Chicamocha-kanyon azonban egyértelmű csalódás. A nemzeti park egyszerűen nincsen jó helyen.