Vonalak. Majom, kolibri, űrhajós és egyéb krikszkrakszok, amik csak a levegőből látszanak. A legtöbb embernek Nazcáról ezek jutnak az eszébe. No meg az, hogy mivel nem tudjuk kik és miért csinálták őket, ezért azok - Däniken után szabadon - nyilván UFO-leszállópályák. Elárulom, nem azok, bár az égből nézve őket valóban nem többek krikszkraksznál.
Bár Peru tengerpartja nem valami varázslatos, maga a partvidék rengeteg érdekességet rejt. Ott van például Huacachina oázisa, ami egy mesebeli tó száz méter magas homokdűnék ölelésében, valamint Hualluri preinka faluja, ahol szabadon fogdoshat az ember kétezer éves cserép- és ruhadarabokat. Ezenkívül láttuk Peru legöregebb fáját is.
Limától délre fekszenek a Ballestas-szigetek, a perui partvidék ökológiai csodája. Közel egymillió madár él az élettelen sziklákon, az öblökben fókák sütkéreznek. A halban gazdag vizek vonzzák a szulákat, kormoránokat és pingvineket, ők pedig minket. Az út során megkóstoljuk a chinchai borokat, és rácsodálkozunk a paracas kultúra monumentális alkotására, a Candelabrára is.
Betegen, pénzünktől megfosztva utazunk Chachapoyasba, ahol a Gocta-vízesés után Kuélap romvárosát keressük fel. A sok szépség feledteti velünk a tumbesi rablást, így visszatér az életkedvünk. Többek között érdekelni kezdenek a dinoszauruszok, merthogy a Rio Utcubamba völgyébe lépten-nyomon beléjük botlunk.
Keresztülrohanunk Dél-Kolumbián és Ecuadoron, csak a Las Lajas bazilikánál és Quitónál állunk meg egy rövid időre. A nagy rohanásnak majdnem katasztrófa a vége; a perui határon ellopják a nálunk lévő összes készpénzt, a perui túránk szinte teljes költségvetését. Eközben lebetegszem, 40 fokos lázzal érkezem meg utazásunk ötödik országába.