Akklimatizációs túrám következő mászása az Iliniza északi csúcsára visz. Az 5126 méteres hegy nem csak azzal tűnik ki a többi ecuadori 5000-es közül, hogy könnyen, fél nap alatt mászható, hanem azzal is, hogy sajátos mikroklímájának köszönhetően nincs rajta hó. Fantasztikus túrán vagyok túl, most már jöhet a Cotopaxi.
A régészekben az a legjobb, hogy általában nem értenek semmihez, csak az általuk kutatott kultúrák emlékeihez. Nem szokásuk meglátni az összefüggéseket, még akkor sem, ha kiböki a szemüket. Cochasqui romvárosában jártam, aminek épületei és naptárkövei megidézik a majákat, de ezt a kapcsolatot máig nem kutatja senki. Lehet, hogy az ecuadori kara és a kajambi indiánok leszármazottai őrzik a maja civilizáció eltűnésének emlékét?
Az Imbabura-vulkánra igyekeztem, de egy hegymászásnál sokkal többet kaptam. Megismerkedtem azzal az asszonnyal, aki Bob Dylant, a fél Pink Floydot és Manu Chaót is többször vendégül látta, majd együtt hódítottam meg a hegyet Dél-Amerika legismertebb hegymászójával, aki hiába állt már mindegyik 8000-es hegy csúcsán, a kedvence továbbra is a Cotopaxi. Ja, az Imbabura pedig tényleg csodaszép hegy.
Akklimatizációs túrám következő állomása a 3700 méter magasan fekvő Mojanda-lagúna és az affölé magasodó hegyek egyike. A Cerro Negrót tűzöm ki célként, de Otavalo felől az út nem túl jó, ezért a sofőröm ajánlására a Fuya Fuya 4263 méter magas csúcsa mellett döntök. Olyannyira helyesnek bizonyul a döntés, hogy egy héttel később a csapatommal is visszatérek ide az ő akklimatizációjuk céljából.
Otavalo nem szép és nem is kimondottan izgalmas város, a környéke azonban annál látványosabb. A következő napokban három túrát szeretnék tenni akklimatizáció céljából, ezek közül az első Észak-Ecuador talán legnépszerűbb desztinációja, a Cuicocha-lagúna. Fantasztikus táj, hihetetlen színek és zseniális élővilág fogad, ráadásul Cotacachi is elnyeri a tetszésemet. Szép nap volt.
Egy hét múlva kezdődik az ecuadori hegymászó túrám, ami előtt szeretnék egy kicsit akklimatizálódni Otavalo környékén. Hátsó utakon jutok el a városba, ami kézműves piaca révén elég népszerű a turisták körében, de az én szívembe nem lopja be magát. Az odavezető úton azonban belebotlok abba a Yaruquíba és El Quinchébe, amiket senki nem ismer, pedig egészen kellemes helyek.