A Caño Cristalesnél sokszor jártunk az elmúlt években, de olyan szépnek még soha nem láttuk, mint ebben az évben. De olyan sem történt még velünk soha korábban, mint a Rio Guayabero petroglifjeinél, ahol a csónakosunk elveszítette az uralmát a jármű felett, és míg mi a karcolatokat csodáltuk, ő eltűnt a Raudal zúgói között. A hajó elvesztésével alternatív útvonalon kellett visszatérjünk a szűkület túloldalára, így a Ciudad de Piedrát ki kellett hagyjuk, de amit ezen az ösvényen láttunk, az mindenért kárpótolta a csapatot.
Kolumbia Andokon túli területeinek leghíresebb látnivalója a Caño Cristales. Az ötszínű folyót harmadik alkalommal keresem fel, de ezúttal sem látom olyannak, amilyennek az interneten fellelhető képek alapján az ember elképzeli. Emiatt kicsit csalódás a csapatnak, de azért azt el kell ismerni, hogy a Caño Cristales egyedülálló a maga nemében. A Siete Machost űberelni így sem tudja.
A Caño Cristales olyan képződmény, amitől mindenki elolvad, ha meglát róla egy fotót. 2011 után látogatunk el újra Kolumbia még csak most megelevenedő természeti csodájához, amiről már azelőtt lemaradt mindenki, hogy igazán híressé vált volna. Ennek csak egyik oka a folyó pusztulása, a másik ok sokkal prózaibb: a kolumbiaiak egyszerűen kisajátították maguknak a folyót, így a külföldi utazók számára tulajdonképpen elérhetetlen lett a hely. Lehet, hogy ez az első és egyben utolsó magyar beszámoló a Föld legszebb folyójáról?