Nicaragua

Covid- és migránsőrület a nicaraguai határon

A csapatom érkezése előtt el kell juttassam a családomat Nicaragua fővárosába, Managuába, de ez nem olyan egyszerű, mint az ember gondolná. Nicaragua sajnos a pandémia óta sem igazán nyitotta ki a kapuit; csak oltott turistákat enged be, de ami sokkal idegesítőbb, hogy a másfél éves gyerekünktől is oltási papírokat követel. Rengeteg pénzünkbe és sok idegeskedésbe került, de átléptük azt a határt, ahol sokkal rosszabb legális beutazónak lenni, mint illegális bevándorlónak.

Kínszenvedés a Telica-vulkánon

Mirador csapattal másszuk meg Nicaragua legszebb tűzhányóját, a Telicát, hogy a végére soha többé ne akarjunk vulkánt mászni. Na jó, ez így nem igaz, de kell egy pár nap lazulás, mielőtt újra nekivágunk a hegyeknek.

A Maderas-vulkán

A Masayán átélt lávaélmény után Isla Ometepe felé vesszük az irányt a Mirador csapattal, hogy megmásszunk egy kihunyt, de annál látványosabb vulkánt, a Maderast. Az ám, csakhogy nem számolunk az El Niño előszelével, ami esőt hoz a szigetre a száraz évszak kezdetén.

Lávaélmény a Masaya-vulkánon

Kitört a Masaya-vulkán, úgyhogy csapatunkkal meg is néztük jól. Előtte pedig csónakáztunk egyet a Granadát körülölelő szigetek között, és láthattuk, miként él a nicaraguai elit. Még mindig nagyon jó a vulkánok földjén.

Solentiname, a keresztény kommunista művésztelep

Van néhány sziget a Nicaragua-tó közepén, ahol parasztok és halászok úgy döntöttek, festeni fognak. Azért ezt a hobbit választották, mert a Somoza-diktatúrának hála olvasni sajnos nem tanultak meg. A Solentiname-szigeteken jártunk.

El Castillo, Nicaragua utolsó csodája

Hosszú idő után tértem vissza a nicaraguai El Castillóba, ami kevésbé ugyan, mint Nicaragua más részei, de változik. Az egykori spanyol erőd és az azt körülölelő kisváros Nicaragua rejtett csodája, amit ma nem a turistahordák, hanem az olajpálma fenyeget. Most még zseniális hely, de nem marad így örökre.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.