Trinidad legszebb partszakaszán, a Paria-öbölben túráztunk. Érthetetlen, hogy miért nem jár ide több külföldi?! Egyértelműen ez a sziget highlightja, kevés jobb egynapos gyalogtúra van nála a Karib-szigeteken. Ráadásul Blanchisseuse is hihetetlenül kedves hely. A nap egyetlen negatívuma, hogy csuklótöréssel végződött. Ezt leszámítva tökéletes volt minden.
Dél-Trinidad nehezen nevezhető a turisták kedvenc célállomásának, amit egyrészt értek, másrészt viszont nem. Az infrastruktúra hiánya miatt jogosan kerülik az utazók, azt viszont fel nem foghatom, hogy a trinidadi kormány miért nem karolja fel egy kicsit ezt a vidéket. A Columbus Bay egy tök jó strand lehetne, az Icacos-mocsár hihetetlenül látványos és a Banwari Trace is többre hivatott. Ha tehetitek, utazzatok erre is.
Trinidad szigete két dologról nevezetes. Az egyik a Caroni-folyó mocsárvidékén élő íbisz-populáció, a másik a Föld legnagyobb természetes kátránytava. Ebben a sorrendben kerestük fel a helyszíneket, és nem csalódtunk. Trinidad végre a szép arcát mutatja.
Nem trópusi viharban volt részem, hanem egy furcsa, kellemetlen utazásban két meleg fickóval, akik azon veszekedtek, melyikükkel töltsem az éjszakát. Nyilván egyiknek sem volt esélye, de az ilyen élmények után elgondolkodtat, hogy a meleg társadalomnak vajon van-e bármi alapja felszólalni a homofóbiával szemben. Nem gyűlölöm a melegeket, de most pár hétig egy se jöjjön velem szembe.
Ha az ember Trinidad és Tobagóra vágyik, jobb, ha betart néhány játékszabályt. Ilyen például az, hogy nem próbál az országba belépni terep színű ruhában, illetve nem akar 5000 dollárnál több készpénzt magánál tartani. Mindkettőért megbüntethetik az embert, nem is kicsit. Tanuljatok a hülyeségemből!
Áttesszük székhelyünket Venezuelába, ahol legalább két hónapot szeretnénk eltölteni. A bürokrácia és lehúzás már a trinidadi kikötőben utolér minket, aztán a nap hátralévő részében jut egy kicsi mindenből, ami miatt Venezuelát lehet nem szeretni. Szó szerint nem kezdődik fényesen az itt töltött idő.