Macuróról két dolgot kell tudni: itt lépett először Dél-Amerika partjára fehér ember, valamint ez a Föld legkisebb és legrövidebb ideig regnáló fővárosa. A helyiek nagyon büszkék, pedig a városka egy igazi porfészek, igaz, nagyon rendes emberek lakják. Nem úgy San Juan de las Galdonast, amiből lassan Venezuela legfontosabb drogkikötője válik.
Rio Caribe városkájában szembesülünk a venezuelai valósággal. A pénz elértéktelenedésének hatására megkezdődött az elszegényedés, ami a közbiztonság romlásához vezet. Tőlünk húsz méterre lövik agyon a település szabóját azelőtt a pizzéria előtt, ahol amúgy alig két dollár egy családi pizza. Bár a bűnözés miatt Venezuela nem a legbiztonságosabb desztináció, az olcsóságának hála elég sok időt tervezünk itt tölteni.
Áttesszük székhelyünket Venezuelába, ahol legalább két hónapot szeretnénk eltölteni. A bürokrácia és lehúzás már a trinidadi kikötőben utolér minket, aztán a nap hátralévő részében jut egy kicsi mindenből, ami miatt Venezuelát lehet nem szeretni. Szó szerint nem kezdődik fényesen az itt töltött idő.