A mai nap nem is sikeredik olyan látványosra, mint a tegnapi volt, de így is látunk sok érdekeset. Például egy igazi pénznyelőt, a La Punta-i olimpia és történelmi parkot, aminek létjogosultsága eléggé kérdőjeles. Sziklaomlás közepette autózunk keresztül a Sierra de San Luison, hogy megismerkedjünk Közép-Argentína legrégebbi lakott településével, Paso del Reyjel.
Ismét bebizonyosodik, hogy útikönyvek alapján utazni butaság. A San Luis környéki híres látnivalók rendkívül unalmasak, de a várostól északra húzódó hegyvidék senki által nem járt vonulatai egyszerűem elvarázsolnak minket. Carolina környékén szép ásványokkal ismerkedünk, majd rátalálunk a Föld talán legjobb kondorkeselyű megfigyelőhelyére. San Francisco faluja pedig az eddigi legszebb argentin település, ahol jártunk.
Barangó megtette első gyalogtúrájtá, és elég jól bírta. A Sierra de las Quijadas Nemzeti Parkban jártunk, ahol fantasztikus szakadékokat és sziklaformációkat láttunk. A végén ellátogattunk a Salinas del Bebedero sóvidékére, ahol kisfiunkat nem tudtok arról meggyőzni, hogy nem kell felnyalni a földet.
Argentína nem a városairól híres és ez nem véletlen. Ha egy településnek van is gyarmati múltja, a természet elintézte, hogy abból mára ne maradjon semmi, ha pedig nincs, akkor az utókor nem igen törődött a településképpel. Három napot töltünk városnézéssel és azt kell mondjam, régen unatkoztam ennyire. Argentínába ne várost nézni gyere!