Mindenhol azt olvasni, hogy Guatemalavárost turistaként nagy ívben el kell kerülni. Az elmúlt 13 évben néha ugyan megszálltam itt, de a várost teljes egészében átfogó sétát én sem tettem soha, egészen mostanáig. És tudjátok mit?! Guatemalaváros nem is annyira gáz, mint amilyennek mondják. Ahogy az ország fejlődik, úgy a város is modernizálódik, egyre több a jó hely, és egyre kevesebb a no-go zóna. Kellemesen csalódtam Guatemalavárosban.
Útban Guatemalavárosba érintek néhány helyszínt, amikről érkezésem előtt még én sem hallottam soha. Szembejön velem egy újabb krátertó, a Laguna del Hoyo, majd a Jalapa környéki Tatasiriré vízesésekkel ismerkedem. Nem állítom, hogy az ország highlightjai lennének, de ettől függetlenül érdemes volt ebbe az irányba kanyarodnom.
Van egy hegy Guatemalában, ami a maják egyik legértékesebb kövének, az obszidiánnak a forrása. Véletlenül tévedek az Ixtepeque-vulkánra, amit megmásznom nem sikerül, viszont életemben először gyalogolhatok egy obszidiánmezőn, amiről utóbb megtudom, hogy a legnagyobb egész Közép-Amerikában. Ezen kívül ellátogatok az Obrajuelo-lagúnához, ami Délkelet-Guatemala egyik legjobb madarász helye.
Átérve Guatemalába annak ritkán látogatott, száraz erdős régióját keresem fel, ahol egymást érik a senki által nem mászott tűzhányók. Ezek közül az egyik legizgalmasabb az Ipala, aminek krátertava 1600 méteren található, ezzel ez az egyetlen pontja a megyének, ahol az ember nem fő meg a saját levében. A száraz évszak közepe van, így a völgyek mélyén napközben nem ritka a 40-42 fok, amiben ugyan kegyetlen a hegymászás, mégis jobb fent, mint lent.
Mióta a Fuego-vulkán újra aktív, naponta több tucat turista vág neki a hegynek, hogy láthassa a láva éjszakai fényjátékát. Aktivitást ígérni persze nem lehet, ezért nem mindenki jár szerencsével. Mi sem jártunk. Ettől még az Acatenango és a Fuego megmászása lehetett volna jó élmény, csak a helyi szervezők mindent elrontanak, amit csak el lehet. Ezt a túrát ilyen módon soha nem csinálnám újra.
Quiriguát nem sok utazó ejti útba, pedig a Világörökség részét képező romváros a legszebb maja sztéléknek az otthona. Ahhoz persze, hogy turista szemmel élvezhető legyen, kellett egy megalomán uralkodó, K'ak' Tiliw Chan Yopaat, aki Copán lerohanásával felbolygatta a maja birodalom erőviszonyait, és aki ezen tettét tíz méter magas, hieroglifákkal teleírt, díszesen faragott szobrokon hirdette. Ja, ha nincs a United Fruit Company, valószínűleg a városból is több marad.