Az Atitlán-tavat sokan a Föld legszebb tavának tartják, nem véletlenül. A három hatalmas vulkán ölelésében fekvő tó nem csak gyönyörű, de kulturálisan is hihetetlenül sokszínű, ezért ha az ember igazán szeretné megismerni a környékét, heteket kéne itt eltöltsön. Mi a Mirador-csapattal két napot szánunk San Pedro környékének megismerésére, de mindenki nevében mondhatom, bánjuk, hogy nincs rá több időnk. Körbejártunk pár tzutuhil és kakcsikel falut, láttuk, hol termesztik Guatemala legjobb kávéját, és áldoztunk a maják legfurcsább istenének, Maximónnak is.
A Pacaya-vulkánt több mint tíz éve mászom, de még mindig lenyűgöz. Korábban a lávaélmény miatt az ember nem figyelt a tájra, de mióta a tűzhányó nyugodt, új értelmet nyert a félnapos vulkántúra. Amúgy ha Antiguában jársz, érdemes ellátogatni a környező falvakba is, mint Jocotenango és Pastores.
Iximchében jártunk, ahol betekintést nyertünk a kakcsikel maják uralmának utolsó évtizedeibe. Láttunk hagyományörző szertartást, és utaztunk csirkebusszal, aminél kevés zseniálisabb dolog érheti az embert Guatemalában. Imádjuk ezt az országot.
Antiguába minden turista azonnal beleszeret, csak az tud belőle kiábrándulni, aki sokadszorra látogat el ide, és látja a változást. Guatemala egykori fővárosa nem az, mint ami régen volt, de azért még szerethető. A kérdés, hogy meddig.
Belize-en épp csak keresztülbuszozunk, Chetumalban azonban belebotlunk egy zseniális múzeumba. A maják miatt még vissza kell ide térjünk.
San Andrés az a falu, ahol beleszerettem Guatemalába. Nincs itt a világon semmi, csak néhány jó barát, akik miatt szívesen térek ide vissza. Hetek óta vártam ezt a néhány napot, így egy kicsit bánom, hogy gyorsan elszállt.