A Pacaya-vulkánt több mint tíz éve mászom, de még mindig lenyűgöz. Korábban a lávaélmény miatt az ember nem figyelt a tájra, de mióta a tűzhányó nyugodt, új értelmet nyert a félnapos vulkántúra. Amúgy ha Antiguában jársz, érdemes ellátogatni a környező falvakba is, mint Jocotenango és Pastores.
Iximchében jártunk, ahol betekintést nyertünk a kakcsikel maják uralmának utolsó évtizedeibe. Láttunk hagyományörző szertartást, és utaztunk csirkebusszal, aminél kevés zseniálisabb dolog érheti az embert Guatemalában. Imádjuk ezt az országot.
Antiguába minden turista azonnal beleszeret, csak az tud belőle kiábrándulni, aki sokadszorra látogat el ide, és látja a változást. Guatemala egykori fővárosa nem az, mint ami régen volt, de azért még szerethető. A kérdés, hogy meddig.
Belize-en épp csak keresztülbuszozunk, Chetumalban azonban belebotlunk egy zseniális múzeumba. A maják miatt még vissza kell ide térjünk.
San Andrés az a falu, ahol beleszerettem Guatemalába. Nincs itt a világon semmi, csak néhány jó barát, akik miatt szívesen térek ide vissza. Hetek óta vártam ezt a néhány napot, így egy kicsit bánom, hogy gyorsan elszállt.
Latin-Amerika legszentebb városában, Esquipulasban jártunk. Bár régebben elég hosszú ideig éltem Guatemalában, ez a hely eddig kimaradt, ami az itt élők szemében felér egy skandallummal. Esquipulast ugyanis minden itt élőnek egyszer fel kell keresnie, akár hisz Istenben, akár nem.
