A muzói smaragdbányák után megpihenünk Villa de Leyvában, majd leereszkedünk a Rio Magdalena völgyébe, ahol kevesek által ismert, mégis csodaszép és izgalmas helyekre látogatunk el. Zipaquirá sókatedrálisa után Guaduas gyönyörű városában kötünk ki, majd Honda színes utcái után Ciudad Perdida de Falán aranybányáiban bóklászunk. Armerót épp csak érintjük, majd rabul ejti a csapatot a mágikus realizmus Ambalemában.
Hat hét nagy idő, újra meg kell tanulnunk együtt utazni Barangóval. Ehhez tökéletes terep Villa de Leyva környéke, ahol kevésbé ismert természeti képződményeket keresünk fel. A La Periquera vízesései nem hagynak bennünk mély nyomot, de a Cueva El Hayalhoz bármikor szívesen visszatérnék.
Hat hét egyedül egy másfél évessel odahaza sem volna egyszerű, hát még a messzi Kolumbiában - mondaná minden józan gondolkodású ember. Nem állítom, hogy nem tartottam én is az előttünk álló időszaktól, de aztán minden jóra fordult. Kolumbia most is jól vizsgázott, csak a skorpiókat feledném.
Rio, Buenos Aires, Panamaváros, Cartagena... néhány azok közül a dél-amerikai városok közül, amik miatt érdemes átrepülni az óceánt. Villa de Leyváért vagy Baricharáért már nem sokan taxiznak ki Ferihegyre, pedig megéri. Aprócska Andalúzia Dél-Amerikában.
Rossz élménnyel kezdődik kolumbiai utazásunk, de aztán pár nap alatt minden megszépül. Bogotában nem töltünk sok időt, viszont Villa de Leyva környékét alaposan körbejárjuk, és leesik az állunk. Kolumbia olyan Venezuela után, mint egy Gundel-palacsinta a rizses csirke után. Svájcban érezzük magunkat, igaz, az élménynek ára is van. Kolumbia nem olcsó, nagyon nem.