Irány ismét észak! Alig egy hetünk maradt, hogy megérkezzünk Venezuelába, ezért sietősre vesszük a figurát. Kolumbia azonban drága, így stoppolni kényszerülünk. Nem bánjuk meg, mert a Föld legszebb temetője után olyan srácokkal találkozunk Kolumbiában, akik előtt bármikor készséggel megemelem a kalapom. Milyen 21. századi fiatalként gerillákat ölni az esőerdőben? Lélekerősítő, nincs rá jobb szó. Világos, hogy miért Kolumbia a legboldogabb ország Dél-Amerikában.
Keresztülrohanunk Dél-Kolumbián és Ecuadoron, csak a Las Lajas bazilikánál és Quitónál állunk meg egy rövid időre. A nagy rohanásnak majdnem katasztrófa a vége; a perui határon ellopják a nálunk lévő összes készpénzt, a perui túránk szinte teljes költségvetését. Eközben lebetegszem, 40 fokos lázzal érkezem meg utazásunk ötödik országába.
Nem csak San Agustínban lelhet rá az ember letűnt kultúrák ősi emlékeire. 60 kilométerre északra az amorf szobroktól egy másik nép, talán a paezek ősei hagyták ott ujjlenyomatukat. Hatalmas gödröket ástak, kifestették őket és beléjük halottakat temettek. Persze mire a régészek rátaláltak a több mint 1000 éves sírokra, addigra azok jól ki lettek rabolva.
Sokan élnek máig abban a tévhitben, hogy Kolumbia a gerillák és a kokain hazája. Nem állítom, hogy ne lenne jelen mindkettő az aktuálpolitikában és a gazdasági életben, de szerepük mára rendesen megcsappant. Olyannyira, hogy Kolumbia 2012 óta Peru mögött csak a második számú kokaintermelő ország, bár továbbra is a legnagyobb exportőr. Hiába az iparág hanyatlása, Kolumbiát nem ismeri az, aki nem próbált meg elmerülni a kokain világába ilyen vagy olyan módon. Mi az olyant választottuk...
Mindig is érdeklődtem az ősi, indián kultúrák iránt, de San Agustín jaguárfogakkal vicsorgó, áldoztati gyermekeket és poporót kezében tartó sámánszobrai egyszerűen letaglóztak. Hogy lehet az, hogy egy népcsoport, ami képes ilyen szoborcsodákat megalkotni, nem hagy maga után semmit. Máig nem tudjuk hogyan éltek, miben hittek, volt-e kapcsolatuk más, szomszédos törzsekkel. Jöttek, faragtak egy halom szobrot, majd elmentek. Kolumbia egyik legmisztikusabb régészeti parkjában jártunk.
Sokan Popayánt egyéjszakás kalandnak tartják Ecuador felé utazva, pedig a "fehér város" és környéke rengeteg csodát rejt. Nem kizárólag a hangulatos utcákról, kiskocsmákról és csodaszép templomokról beszélek, hanem Silviáról, a guambiano indiánok fővárosáról is, ami keddenként az ország legszínesebb piacának ad otthont. Egy hihetetlenül kedves és vendégszerető néppel ismerkedtünk meg.