Túránk második napja nagyobb kihívás elé állít minket, mint az első. A hegyomlásoknak hála kis híján veszítünk egy öszvért, majd térdig gázolunk a sárban órákon keresztül. Megszenvedtünk Espiritu Pampáért, amit lehet, hogy - a Machu Picchuhoz hasonlóan - tévesen neveznek Vilcabambának. Sok a rejtély Peru ezen vidékén.
Sok helyen túráztam már az Andokban Patagóniától Észak-Kolumbiáig, de csak kevés olyan útvonal van, ami felér az Espiritu Pampa trek szépségéhez. 3800 méter magasból indulunk, a nap végére pedig 2000 méteres magasságba érkezünk, közben ismerkedünk a paramo, a köderdők és az átmeneti erdők élővilágával. Az Espiritu Pampa túránk első napja fantasztikusra sikerült. Remélem, a holnapi sem lesz különb.
Magyarországon szinte senki nem tudja, hogy a történelem misztikus homályába veszett Vilcabambát, az inkák utolsó fővárosát, egy amerikai-magyar páros fedezte fel, pontosan 50 éve. Feltárása nem ment egyszerűen, mivel a romokat szellemek lakták, így a helyi indiánok nem szívesen segítették a régészeket. Pár éves munka után az archeológusok feladták a küzdelmet, így a romváros ismét feledésbe merült. Állítólag érkezésünk előtt utoljára tíz éve járt Vilcabambában külföldi, s az igazság az, hogy a romok pont úgy néznek ki, mint amikről tényleg megfeledkezett a világ úgy tíz éve.