Őrültségnek tűnhet Venezuelába utazni, pedig nem az. A nemzetközi politikai helyzetnek köszönhetően Venezuela ismét látogatható, így kilenc év elteltével visszatérek ebbe a remek országba. A cél a Roraima, az Akopán tepui és az Angel-vízesés, de hogy miképpen lehet ezekre a helyszínekre a mostani helyzetben eljutni, az már más kérdés. Érdekes egy hét van mögöttem.
A tavalyi túra után ismét nekivágtunk Venezuela és talán Dél-Amerika legszebb hegyének. A sok előzetes probléma ellenére sikerült elérnünk a csúcsot, ahol olyan látványban volt részünk, amilyenben korábban soha. A Roraima megmászása a kontinens egyik leglátványosabb túrája. Ha teheted, ne hagyd ki!
Egy négy fős csapatot kell feljuttassak a Roraima tetejére, valamint körbekalauzolni őket az Akopán tepuinál és az Angel-vízesésnél. A tepuikról már írtunk tavaly hosszabban, ezért most nem az élményeket készülök leírni, hanem azt a lehetetlen szituációt, amibe a csapattal kerültünk több alkalommal.
Venezuela déli részén vagyunk, nem messze a brazil határtól. Személy szerint azért jöttem ide, hogy belső késztetéstől hajtva életem eddigi legnagyobb kihívásának tegyek eleget. Meg akarom mászni Venezuela egyik legismertebb tepuiját, a Roraimát. Nem vagyok egy nagy hegymászó, ezért félve vágok neki az erőltetett menetnek, de utólag úgy gondolom, hogy a túra nehézsége ellenére is vétek lett volna kihagyni. A Roraima teljesen megbabonázott.
Guayanát (nem összetévesztendő a szomszédos országgal, Guyanával) az utazók többsége hajlamos elintézni az Angel-vízeséssel és a Roraima megmászásával. Ez hatalmas hiba, mert ha valami, akkor a tepuik és a Gran Sabana megérdemel egy hónapnyi utazást. Mi a 10-es út menti vízesésekkel, a Salto Kamával, a Quebrada de Jaspéval és a Salto Yuruaníval kezdtük a környék megismerését.