Maduro beiktatásának köszönhetően a tavalyi túránál is komplikáltabbá válik a Yunekbe tervezett utazásunk. Repülő hiányában terepjáróval utazunk Wonkénig, ahová pemón barátaim egy olyan pici ladikkal érkeznek, hogy abba nem férünk bele. Több fordulóval, erdőben megaludva futunk be Venezuela talán legszebb fekvésű településére, Yunekbe. Kalandos két napon vagyunk túl.
Nem úgy hagyjuk el Yuneket és a Gran Sabanát, ahogy előre terveztem, de végül sikerül kirepülnünk a világ legszebb vidékéről. Macerás volt, sokba került, rengeteget gyalogoltunk, de minden szenvedést megért ez a pár nap. Mondjuk Gabesz megkönnyíthette volna a dolgunkat azzal, hogy nem csapja szét a fejét a folyóban és varratja össze magát részeg orvosokkal. De hát ez is a kaland része...
A tepuikat a többség elintézi a Roraimával és az Angel-vízeséssel, pedig az igazi csodák ott kezdődnek, ahol a másik kettő befejeződik, s ahol a turistákat az óriás hangyászok váltják a tájban. Az Akopán tepui és környéke minden kétséget kizáróan az egyik legszebb hely, ahol valaha is jártam. Bár másodszor sodor ide a sors, képtelenség megunni a Yunek mögötti tepuik és a róluk alászakadó vízesések látványát.
