Dél-Peru partvidékére másfél napot szánok. Ilóba cevichét enni megyek, de rábukkanok a Punta de Colesre, ami simán felveszi a versenyt a mindenki által ismert Ballestas-szigetekkel. Mollendóban is teszek egy sétát, csak hogy Peru ezen része is ki legyen pipálva.
Leereszkedem a hegyekből és megindulok Arequipa felé. Közben érintem a Panina- és a Mollesaja-vízeséseket, valamint Moquega városát. Nem állítom, hogy ez a vidék lenne Dél-Peru leglátványosabb vidéke, de sokkal változatosabb annál, mint amire előzetesen számítottam.
Akklimatizációs kirándulásra megyek Candaravéba, mely során rábukkanok Dél-Peru talán legcsodálatosabb természeti képződményére, a Gejzírek völgyére. A gejzírek által kimosott színes- és nehézfémek szivárványszínbe borítják a kigőzölgések peremét, amikhez fantasztikus vulkáni kúpok adják a háttérképet. Ez a vidék Peru egyértelműen top látványossága, mégsem ismeri a kutya se.
Régóta nem voltam Peruban, így várom az ismételt találkozást. Tacnában kezdem az utamat, ami igen messze esik attól, amit az ember érdekesnek tart, de hogy az amúgy is szűkös látnivalókból a helyi tour operatornak a leginkább feledhető spotokat sikerül megmutatnia, az egészen abszurd. Soha ne fizessetek be a tacnái délutáni városnéző kirándulásra!
Utazásunk utolsó állomása a Dominikai Köztársaság turistacsapdájába, Bayahíbébe és Punta Canába vezet. Az Isla Saonára tett hajós kirándulás a rossz szervezés ellenére is megéri, de a resortvárosokat - ha tehetném - inkább lenapalmoznám. Dominika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de azt el kell ismerni, van néhány olyan partszakasza, ami elsőosztályú. Az ország többi része azonban erősen felejtős.
Samaná és a Los Haitises Nemzeti Park papíron a Dominikai Köztársaság highlightjai, de messze nem ez a legjobb hely, ahol az országban jártunk. A Las Galeras melletti Playa Rincón jobban bejött nekünk, de továbbra sem szerettük meg Dominikát.
Négy hét Dominikán való utazás után rátalálunk az ország legszebb partszakaszára, a Playa Preciosára, előtte pedig a Playa Caletón gyönyörű öbleit és mangrovéját fedezzük fel magunknak. Az ettől keletre eső partszakaszok már kevésbé idilliek, de örülünk, hogy végre láthattunk olyan strandokat, amik alapján értem, miért olvadoznak az emberek.
A Dominika legszebb városának tartott Puerto Platában töltünk egy napot és nem bánjuk meg. Bár messze nem ez a Karib-térség legvonzóbb települése, a főtér, az erőd, a Nemzeti Park és a Sosúa környéki strandok mind megérnek egy kitérőt. Végre egy hely, ahol nem érzem időveszteségnek és pénzkidobásnak az ittlétünket.
Dominika északnyugati partvidékén utazunk végig, felemás élményekkel. Az út első fele abszolút bejön. Végre látunk két szép és aránylag tiszta strandot, valamint La Isabela romjai is megérintenek, de Puerto Plata felé tovább utazva megint szembejön velünk a dominikai valóság: a mocsok és az igénytelen viselkedés. Pedig nem lenne rossz hely ez a Dominika, csak túl sok rajta a dominikai.
Monte Cristibe utazunk, közben a nyugati országrész kevésbé látványos nevezetességeit ejtjük útba. Monción víztározójánál kezdünk, majd Capotillo emlékműve után átnézünk Haitibe, végül El Morro szikláinál érkezünk meg az északi partvidékre. Ez a rész teljesen rendben van, megérte ennyit vezetni.