A Sierra de San Luisban tett kirándulásunk óta tudjuk, hogy Közép-Argentína igazi látnivalói azok, amikről nem írnak az útikönyvek és az utazó blogok. Ez a megfigyelésünk Merlo környékén is beigazolódik. A Los Vallecitos névre hallgató völgy egy titkos csodája a Comechingones-hegységnek, amit szerencsére nagyon kevesen ismernek, pedig egészen varázslatos.
A Conlara-völgyért sokáig küzdöttek egymással az őslakosok, no nem annak szépsége, sokkal inkább termőföldjei miatt. Néhány nandun és poros kisvároson túl nem sok mindent látunk, a Comechingones-hegység szoknyája azonban elnyeri a tetszésünket. Merlo egész kellemes hely, de azért ne itt keresd az argentin életérzést.
A mai nap nem is sikeredik olyan látványosra, mint a tegnapi volt, de így is látunk sok érdekeset. Például egy igazi pénznyelőt, a La Punta-i olimpia és történelmi parkot, aminek létjogosultsága eléggé kérdőjeles. Sziklaomlás közepette autózunk keresztül a Sierra de San Luison, hogy megismerkedjünk Közép-Argentína legrégebbi lakott településével, Paso del Reyjel.
Ismét bebizonyosodik, hogy útikönyvek alapján utazni butaság. A San Luis környéki híres látnivalók rendkívül unalmasak, de a várostól északra húzódó hegyvidék senki által nem járt vonulatai egyszerűem elvarázsolnak minket. Carolina környékén szép ásványokkal ismerkedünk, majd rátalálunk a Föld talán legjobb kondorkeselyű megfigyelőhelyére. San Francisco faluja pedig az eddigi legszebb argentin település, ahol jártunk.
Barangó megtette első gyalogtúrájtá, és elég jól bírta. A Sierra de las Quijadas Nemzeti Parkban jártunk, ahol fantasztikus szakadékokat és sziklaformációkat láttunk. A végén ellátogattunk a Salinas del Bebedero sóvidékére, ahol kisfiunkat nem tudtok arról meggyőzni, hogy nem kell felnyalni a földet.
Argentína nem a városairól híres és ez nem véletlen. Ha egy településnek van is gyarmati múltja, a természet elintézte, hogy abból mára ne maradjon semmi, ha pedig nincs, akkor az utókor nem igen törődött a településképpel. Három napot töltünk városnézéssel és azt kell mondjam, régen unatkoztam ennyire. Argentínába ne várost nézni gyere!
San Rafael leghíresebb látnivalóját, az Atuel-kanyont kerestük fel. Fantasztikus sziklaformációkat, csodás szurdokvölgyeket láttunk, aztán kikötöttünk El Nihuil falujában, aminek a létezését nem tudtuk értelmezni. Ez utóbbit leszámítva remek kis nap volt, remélem, sok ilyen lesz még.
Mendoza után áttesszük székhelyünket San Rafaelbe, ami nem egy izgalmas város, a környéke azonban elég látványos. Megismerkedünk a spanyolok által emelt utolsó erőddel, majd gyönyörű autós kirándulást teszünk a Reyunos-víztározó körül. Abszolút megérte erre kanyarodnunk.
Mendozába a turisták azért jönnek, hogy bort kóstoljanak, minket azonban a sors hozott ide. A chilei forradalom elől menekülve érkezünk meg Argentína talán legélhetőbb nagyvárosába, amit egész megkedvelünk pár nap alatt. Sőt, megtesszük első kirándulásunkat is, ami a Potrerillos-víztározóhoz vezet.
Úgy terveztük, hogy első közös utunk kisfiunkkal, Barangóval, Chilébe vezet majd. Érkezésünk napján azonban kitört a lábos forradalom, aminek sikerült a kellős közepébe csöppennünk. Kövekkel dobáltak minket, vízágyúk lőttek ránk, nyeltük a könnygázt. Bár Barangót mindez nem igazán érdekelte, három nap töprengés után úgy döntöttünk, elhagyjuk Chilét. Reméljük, egyszer majd olyannak látjuk Santiagót, amilyennek látni szeretnénk.