Negyedik alkalommal járok a Cajas Nemzeti Parkban, de ilyen gyönyörűnek még soha nem láttam. Bár ez Ecuador legcsapadékosabb vidéke, ezúttal megússzuk az esőt, így fantasztikus napot hagyunk magunk után. Élvezzétek a képeket!
Ingapirca, vagyis az inka fal Ecuador legnagyobb és legismertebb romvárosa. Ettől függetlenül nem sokan látogatják, pedig aki egy kicsit is érdeklődik a prehispán kultúrák után, annak kötelező. Ingapircában elsősorban nem az épületek a csodálatosak, hanem azok a sziklák, amik emberi arcokat, állati alakokat öltöttek. A romvárosról ezúttal képes blog formájában írok.
Cuencát az ecuadoriak egy lapon szokták emlegetni Cartagenával és Cuzcóval, ami azért erős túlzás. Ha Cuenca nem is olyan szép, mint a másik két város, attól még egyértelműen Ecuador leghangulatosabb települése, s mint olyan, megér pár nap bóklászást. Mi is így tettünk a Mirador-csapattal, mindenki legnagyobb megelégedésére. Mivel nem először jártunk a városban, és írtunk is már róla korábban, ezért ezúttal képes blog formájában jelentkezünk.
A Chimborazo környéki gyalogtúrákról már írtam korábban, így ezúttal képes blog formájában jelentkezem. Ez volt a sokadik kirándulásom Ecuador legmagasabb hegyén, és mind közül ez sikerült a leglátványosabbra. Az elején ak ödtől semmit nem lehetett látni, a naplemente, majd a másnap hajnali napfelkelte azonban mindenért kárpótolt.
A Földön talán sehol nem olyan egyszerű amazóniai élményhez jutni, mint Ecuadorban. Alig pár kilométerre az Andok vonulataitól csodálatos esőerdőkre, furcsa növényekre, egzotikus állatokra bukkanunk. A Runa Huasi lodzson jártunk, és elájultunk a gyönyörűségtől. A végén még surit is ettünk.
Bañost szinte minden Ecuadorba látogató turista felkeresi. A városban bandukolva nehéz megérteni, miért, de ha az ember nyeregbe pattan és végigbiciklizik a Pastaza-folyó völgyén, akkor a sok külföldi jelenléte indokolttá válik. Canopyzni az Agoyán-vízesés felett, majd bebújni a Pailón del Diablo mögé felejthetetlen élmény, ahogy az sem utolsó, ahogy belibbensz egy hintával a Tungurahua-vulkán alatti völgybe. Baños jó hely.
A Quito és Ambato közötti magasföld rengeteg látnivalóval szolgál, ezért nem árt, ha az ember nem kapkod, mikor erre jár. A csapattal az Egyenlítőnél kezdünk, majd Rumicucho romjait járjuk végig. Ezután a Pululahua-kráter következik, majd irány a Toachi-folyó kanyonja és a Quilotoa-lagúna. Mivel korábban már írtunk mindről, ezért ezúttal képes bloggal jelentkezünk.
Quitóról többször írtunk már, de a város van annyira szép, hogy megérdemel egy új, képes blogbejegyzést. A Mirador-csapattal volt a városra két teljes napunk, így sok mindenre futotta az időnkből. Végre feljutottunk a Panecillo tetejére is, és sikerült olyan templomok belső teréről is képet készítenünk, amiről korábban a fényképezés tiltása miatt nem lehetett. Jó képnézegetést!
Az elmúlt két hetet hegymászásokkal és trekkinggel töltöttem. A számtalan akklimatizációs túrának az volt a célja, hogy felkészítsen a Cotopaxi meghódítására, ez azonban elmarad. Az utolsó bemelegítő túrán úgy megfázom, hogy esélyem sincs az 5897 méter magas hegyre. Végigküzdök egy éjszakát a menedékházban 4800 méteren, és csak remélni tudom, hogy a csapat többi tagja sikerrel jár.
Akklimatizációs túrám következő mászása az Iliniza északi csúcsára visz. Az 5126 méteres hegy nem csak azzal tűnik ki a többi ecuadori 5000-es közül, hogy könnyen, fél nap alatt mászható, hanem azzal is, hogy sajátos mikroklímájának köszönhetően nincs rajta hó. Fantasztikus túrán vagyok túl, most már jöhet a Cotopaxi.