Venezueláról rengeteg rosszat hallani, de a nyomorról és nincstelenségről szóló cikkek szerzői nyilván nem járnak az ország karibi partvidékén, ahol tobzódnak a venéz fürdőzők. A Chuspa környéki lakatlan öblöket jártuk végig az elmúlt napokban, ami tökéletes lezárása volt a háromhetes utazásunknak.
Az Angel-vízesés Venezuela első számú turista desztinációja, és itt meglepő módon találkozunk is külföldiekkel. Az árak az egekben, de a Föld legmagasabb vízesését mindenkinek látnia kell, aki egyszer ebbe az országba merészkedik. Ja, és azt tudtad, hogy a zuhataghoz legközelebb eső települést és a környék turizmusát egy magyar ember alapította?
Nem úgy hagyjuk el Yuneket és a Gran Sabanát, ahogy előre terveztem, de végül sikerül kirepülnünk a világ legszebb vidékéről. Macerás volt, sokba került, rengeteget gyalogoltunk, de minden szenvedést megért ez a pár nap. Mondjuk Gabesz megkönnyíthette volna a dolgunkat azzal, hogy nem csapja szét a fejét a folyóban és varratja össze magát részeg orvosokkal. De hát ez is a kaland része...
A Roraima és az Angel-vízesés mellett számtalan fantasztikus látnivaló várja az utazót a Gran Sabanán, az más kérdés, hogy a kevésbé ismert táblahegyeket nem látogatja senki. Kilenc éve jártam utoljára Yunekben és a Chimanta régióban, de az őslakosok elmondása szerint azóta senki nem tette ide be a lábát. Pedig az Akopán tepui déli fala, az Aparurén-vízesés, valamint az El Castillo látványa egészen elképesztő. Megkockáztatom, hogy ez Dél-Amerika legszebb vidéke.
A Roraima minden túrázónak álma, de csak igen kevesen jutnak fel a tetejére. No, nem azért, mert olyan nehéz lenne, hanem azért, mert a venezuelai belpolitikai helyzet nem teszi vonzóvá az európai turistáknak az országban való utazgatást. Mi is tíz év után tértünk vissza a Roraimához, ami köszöni szépen, jól van. Sőt, soha ennyi túrázót nem látott még, mint napjainkban. Hogy miért? Az kiderül a bejegyzésből.
A legjobb dolog, ami az emberrel Venezuelában történhet, az a Gran Sabana. Fantasztikus vízeséseket, fenséges tepuikat látunk mindenfelé, mindezt tökéletesen turistamentes környezetben. A szavanna elérése nem könnyű, de ha az ember egyszer befut Santa Elenába, soha többé nem engedi. A Gran Sabana a világ legszebb helye.
Őrültségnek tűnhet Venezuelába utazni, pedig nem az. A nemzetközi politikai helyzetnek köszönhetően Venezuela ismét látogatható, így kilenc év elteltével visszatérek ebbe a remek országba. A cél a Roraima, az Akopán tepui és az Angel-vízesés, de hogy miképpen lehet ezekre a helyszínekre a mostani helyzetben eljutni, az már más kérdés. Érdekes egy hét van mögöttem.
Tíz évvel ezelőtt Peruban elloptak tőlünk több mint 5000 dollárt, és azt reméltem, ez többé nem következik be. Azóta sokkal elővigyázatosabban utazunk, de ezúttal lankadt a figyelmem, illetve csak túlságosan megbíztam egy jónak mondott hotel recepciósában. Guatemala túrám utolsó napján 1500 dollárt loptak ki a szobámól, de nem a lopás ténye zavar, hanem az a megaláztatás, amit a hotel alkalmazottai és a rendőrök követtek el az irányomba. Kellemetlen sztori, kellemetlen emberekkel.
A Guatemala utazásunk egyik leglátványosabb állomása az Atitlán-tó. Iximche romvárosával kezdünk, majd megmásszuk a San Pedro-vulkánt, végül megtekintjük a napfelkeltét az Indián orról. A rengeteg turista ellenére is imádom ezt a vidéket, 18 év alatt sem tudtam megunni.
Guatemalai utazásunk első állomása Mixco Viejo, a pokomam maják egykori fővárosa, amit a kakcsikelek elfoglaltak, majd erődöt hoztak létre a helyén. A város bár a kicsék ellen épült, végül a spanyolok foglalták el, de ezt nem égették úgy fel, mint Iximchét, így egész jól tudták a régészek rekonstruálni az eredeti állapotát. A turisták által csak ritkán látogatott romvárost nem könnyű szólóban elérni, mivel errefelé elég ritka a buszközlekedés. Mi tukutkokkal kerestük fel a romokat, és nem bántuk meg.