Patagóniában azért fantasztikus utazni, mert hiába tervezel meg mindent jó előre, biztos, hogy az időjárás közbeszól, és pillanatok alatt tervezhetsz újra. Az elmúlt évek túrái során számtalanszor kellett módosítani a programot, mert kitört egy hóvihar, felerősödött a szél, vagy épp a chilei menedékházak üzemeltetői gondolták úgy, hogy sztrájkolnak, de olyan meglepetés még nem ért minket soha, mint Isla Navarinón, ahová azért hajóztunk el a csapattal, hogy teljesítsük a kontinens legdélebbi gyalogtúráját. A Navarino-kör nem jött össze, de így is fantasztikusra sikeredett az elmúlt pár nap.
Ötnapos gyalogtúránk utolsó állomása a nemzeti park leglátogatottabb pontjához, a Mirador de las Torreshez vezet. Hosszú, de könnyű sétával jutunk el a Las Torres menedékházhoz, ahonnan hajnalban indulunk fel a kilátóhoz. A tömeget sikerül elkerülnünk, így a három ikonikus torony egy órán át csak a miénk. A Torres del Painéban tett túránk soha ilyen szépre nem sikerült.
A Torres del Painéban tett túránk harmadik napján a Valle Francést vettük célba. Ezúttal gyönyörű időnk volt, nem úgy mint két éve, amikor szakadó hóval és száz kilométeres széllel küzdöttünk egész nap. Ritka gyönyörű túrán vagyunk túl.
A Torres del Paine Nemzeti Park W túrája Dél-Amerika egyik legnagyszerűbb trekkingje. A W első szára a Lago Grey menti túraútvonalat jelöli, ami a park egyik leglátványosabb része. Fantasztikus időnk volt a túra során, nagyszerű képek születtek nem csak a tóról, de a gleccserről és a Cerro Paine Grandéról is.
Santiago érintésével érkezem meg Patagóniába, ahol az aktuális Mirador-csapattal egy háromhetes túrára indulunk, amit El Chaltén környékén kezdünk és Isla Navarinón fejezünk majd be. Első körben a Cerro Torre és a Fitz Roy gyalogtúrákat mutatom be képes blog formájában.
Másfél hét szemezés után végre sikerült az El Morro-vulkán közelébe férkőznünk, s ha már erre jártunk, fel is mentünk a tetejére. A magánkézben lévő tűzhányó az elmúlt egy hónap legkellemesebb meglepetése. Az El Morro egy olyan látványosság, ami simán helyet követelhetne Argentína highligtjai között, ennek ellenére valószínűleg mi voltunk a vulkán első külföldi meghódítói.
A Sierra de San Luisban tett kirándulásunk óta tudjuk, hogy Közép-Argentína igazi látnivalói azok, amikről nem írnak az útikönyvek és az utazó blogok. Ez a megfigyelésünk Merlo környékén is beigazolódik. A Los Vallecitos névre hallgató völgy egy titkos csodája a Comechingones-hegységnek, amit szerencsére nagyon kevesen ismernek, pedig egészen varázslatos.
A Conlara-völgyért sokáig küzdöttek egymással az őslakosok, no nem annak szépsége, sokkal inkább termőföldjei miatt. Néhány nandun és poros kisvároson túl nem sok mindent látunk, a Comechingones-hegység szoknyája azonban elnyeri a tetszésünket. Merlo egész kellemes hely, de azért ne itt keresd az argentin életérzést.
A mai nap nem is sikeredik olyan látványosra, mint a tegnapi volt, de így is látunk sok érdekeset. Például egy igazi pénznyelőt, a La Punta-i olimpia és történelmi parkot, aminek létjogosultsága eléggé kérdőjeles. Sziklaomlás közepette autózunk keresztül a Sierra de San Luison, hogy megismerkedjünk Közép-Argentína legrégebbi lakott településével, Paso del Reyjel.
Ismét bebizonyosodik, hogy útikönyvek alapján utazni butaság. A San Luis környéki híres látnivalók rendkívül unalmasak, de a várostól északra húzódó hegyvidék senki által nem járt vonulatai egyszerűem elvarázsolnak minket. Carolina környékén szép ásványokkal ismerkedünk, majd rátalálunk a Föld talán legjobb kondorkeselyű megfigyelőhelyére. San Francisco faluja pedig az eddigi legszebb argentin település, ahol jártunk.