Guayaquil városa messze van a széptől, nekem valahogy mégis szerethető. A városközpont eléggé zűrös, de a gettó mérete évről évre szűkül, illetve tevődik át a város délnyugati felébe. Guayaquil egyre élhetőbbnek tűnik. A trendi éttermek, kellemes folyóparti sétányok és Las Penas óvárosa bőven ad egy napos elfoglaltságot minden turista számára. Képes beszámoló következik Ecuador legnagyobb városáról.
Sem az időnkbe, sem a pénzükbe nem fért volna bele a Galápagos-szigetek, de hogy ne maradjunk érdekes állatok nélkül, teszünk egy kirándulást az Isla de la Platára, ahol kéklábú szulákkal és pompás fregattmadarakkal haverkodunk. Az egész utazást pedig Ecuador leghíresebb bulivárosában, Montañitában pihenjük ki. A túra vége sem sikerült rosszra.
Negyedik alkalommal járok a Cajas Nemzeti Parkban, de ilyen gyönyörűnek még soha nem láttam. Bár ez Ecuador legcsapadékosabb vidéke, ezúttal megússzuk az esőt, így fantasztikus napot hagyunk magunk után. Élvezzétek a képeket!
Ingapirca, vagyis az inka fal Ecuador legnagyobb és legismertebb romvárosa. Ettől függetlenül nem sokan látogatják, pedig aki egy kicsit is érdeklődik a prehispán kultúrák után, annak kötelező. Ingapircában elsősorban nem az épületek a csodálatosak, hanem azok a sziklák, amik emberi arcokat, állati alakokat öltöttek. A romvárosról ezúttal képes blog formájában írok.
Cuencát az ecuadoriak egy lapon szokták emlegetni Cartagenával és Cuzcóval, ami azért erős túlzás. Ha Cuenca nem is olyan szép, mint a másik két város, attól még egyértelműen Ecuador leghangulatosabb települése, s mint olyan, megér pár nap bóklászást. Mi is így tettünk a Mirador-csapattal, mindenki legnagyobb megelégedésére. Mivel nem először jártunk a városban, és írtunk is már róla korábban, ezért ezúttal képes blog formájában jelentkezünk.
A Chimborazo környéki gyalogtúrákról már írtam korábban, így ezúttal képes blog formájában jelentkezem. Ez volt a sokadik kirándulásom Ecuador legmagasabb hegyén, és mind közül ez sikerült a leglátványosabbra. Az elején ak ödtől semmit nem lehetett látni, a naplemente, majd a másnap hajnali napfelkelte azonban mindenért kárpótolt.
A Földön talán sehol nem olyan egyszerű amazóniai élményhez jutni, mint Ecuadorban. Alig pár kilométerre az Andok vonulataitól csodálatos esőerdőkre, furcsa növényekre, egzotikus állatokra bukkanunk. A Runa Huasi lodzson jártunk, és elájultunk a gyönyörűségtől. A végén még surit is ettünk.
Bañost szinte minden Ecuadorba látogató turista felkeresi. A városban bandukolva nehéz megérteni, miért, de ha az ember nyeregbe pattan és végigbiciklizik a Pastaza-folyó völgyén, akkor a sok külföldi jelenléte indokolttá válik. Canopyzni az Agoyán-vízesés felett, majd bebújni a Pailón del Diablo mögé felejthetetlen élmény, ahogy az sem utolsó, ahogy belibbensz egy hintával a Tungurahua-vulkán alatti völgybe. Baños jó hely.
A Quito és Ambato közötti magasföld rengeteg látnivalóval szolgál, ezért nem árt, ha az ember nem kapkod, mikor erre jár. A csapattal az Egyenlítőnél kezdünk, majd Rumicucho romjait járjuk végig. Ezután a Pululahua-kráter következik, majd irány a Toachi-folyó kanyonja és a Quilotoa-lagúna. Mivel korábban már írtunk mindről, ezért ezúttal képes bloggal jelentkezünk.
Quitóról többször írtunk már, de a város van annyira szép, hogy megérdemel egy új, képes blogbejegyzést. A Mirador-csapattal volt a városra két teljes napunk, így sok mindenre futotta az időnkből. Végre feljutottunk a Panecillo tetejére is, és sikerült olyan templomok belső teréről is képet készítenünk, amiről korábban a fényképezés tiltása miatt nem lehetett. Jó képnézegetést!