Utazásunk következő állomása az a Monteverde, ahol általában meg szoktunk ázni. Ahogy azonban a Poáson és az Irazún, úgy itt is csodaszép idő fogad minket, így csodás élményekben van részünk a köderdei függőfolyosókon és drótkötélpályákon. La Fortunában aztán utolér minket az eső, így dagonyázunk egy alaposat a Cerro Chatón, de szerencsére a Baldi termálfürdőhüz már jó időben érkezünk.
Costa Rica-i utazásunkat San Joséval és annak környékével kezdjük. Jó pár éve, hogy nem jártam errefelé, és azt kell mondjam, hiányzott. Ugyan nem szeretem a turistás helyeket (amikből elég kevés van Costa Ricában), de a főváros környéke mindig rejt valami újat. Ezúttal az Irazú-vulkán adta meg magát, de a La Paz Watrfall Garden is elnyerte a tetszésemet.
Elmélkedés a járvány és az utazás összefüggéseiről rengeteg megválaszolt és megválaszolatlan kérdéssel. A Mirador nem biztos, hogy képes lesz fennmaradni, de ez nem is igazán fontos. A lényeg az, hogy adj magadnak időt kicsit másképp látni a dolgokat. Mert a változást nem a koronavírus hozza majd el, hanem Te magad.
La Playa de Belén az a település, ahonnan az ember, ha kiteszi a lábát, csak arra tud gondolni, mikor tér majd vissza. Bár sok kedves falu van Kolumbiában, nekem ez az apró észak-santanderi falu a legszebb az országban. Los Estoraques földpiramisai pedig fantasztikus élményt nyújtanak az utazónak, csak egy dologra figyelj oda: próbálj megfeledkezni a tériszonyodról.
San Gil és környékéről már született bejegyzés, ezért ezúttal csak képes bloggal jelentkezem. Baricharából a Királyok ösvényén át jutunk el Guanéba, majd ellátogatunk a Juan Curí-vízeséshez is, hogy teljes legyen a kör. A válogatás a 2018-as Kolumbia túráink képanyagából született. Jó szórakozást hozzá!
Kezdődik az Észak-Kolumbia túrám egy Mirador-csapattal, de előtte még van pár napom Bucaramangában és annak környékén. Kolumbia kilencedik legnagyobb városa nem nyeri el a tetszésemet, Girón viszont nagyon. A Chicamocha-kanyon azonban egyértelmű csalódás. A nemzeti park egyszerűen nincsen jó helyen.
A vidéki Curacao sokkal látványosabb és izgalmasabb a fővárosnál. A Christoffelparkhoz nem fűztem sok reményt, végül kellemesen csalódtam. A Grote Knip és a Santa Martha-öböl elvarázsoltak, de Sint Willibrordus flamingói is megérték a kiruccanást. Nem rossz hely ez a Curacao.
Curacao nem volt tervben, de egy repülőjegynek hála három napot töltök a szigeten. Nem bánom, mert még nem jártam itt, bár egy kicsit tartok a Holland Antillák áraitól. Pozitívan csalódok. Curacao sokkal olcsóbb Trinidad és Tobagónál, ráadásul annál rendezettebb és tisztább. A Világörökség részét képező Willemstad azonban nem nyeri el tetszésemet.
Trinidad legszebb partszakaszán, a Paria-öbölben túráztunk. Érthetetlen, hogy miért nem jár ide több külföldi?! Egyértelműen ez a sziget highlightja, kevés jobb egynapos gyalogtúra van nála a Karib-szigeteken. Ráadásul Blanchisseuse is hihetetlenül kedves hely. A nap egyetlen negatívuma, hogy csuklótöréssel végződött. Ezt leszámítva tökéletes volt minden.
Dél-Trinidad nehezen nevezhető a turisták kedvenc célállomásának, amit egyrészt értek, másrészt viszont nem. Az infrastruktúra hiánya miatt jogosan kerülik az utazók, azt viszont fel nem foghatom, hogy a trinidadi kormány miért nem karolja fel egy kicsit ezt a vidéket. A Columbus Bay egy tök jó strand lehetne, az Icacos-mocsár hihetetlenül látványos és a Banwari Trace is többre hivatott. Ha tehetitek, utazzatok erre is.