Brazília

Bonito, a brazil turistacsapda

Brazília az eddig látogatásaim alapján nem lopta be magát a szívembe, és ezen a Bonitóba tett kiruccanásom sem változtatott. Gyönyörű helyek vannak a turistaparadicsom körül, csak minden borzalmasan túlárazott, ráadásul az emberi oldala katasztrofális. Ettől függetlenül Bonitót egyszer látni kell, csak fel kell készülni arra, hogy az élmények nem egyenesen arányosak az árakkal.

A bolíviai válság és a Roboré környéki látnivalók

Bolíviában belecsöppenek a gazdasági és politikai válság közepébe, ami üzemanyaghiánnyal, útlezárásokkal, tüntetésekkel borzolja a kedélyeket. Santa Cruzba két nap alatt, kalandos körülmények között érkezem meg, gyalogolva, traktoron utazva, kamionokat kerülgetve. Cserébe látok néhány csodálatos dolgot Roboré környékén. A Tucabaca-völgyben szépséges sziklákat, az El Manantial fincán pedig izgalmas piktogramokat fotózom. Ja, és minden elképesztően olcsó a válság gerjesztette valutaromlásnak köszönhetően.

Aquidauana és a Serra do Maracajú

Bolíviában lesz túrám, de a magas repjegyárak miatt Brazíliába repülök, ahonnan busszal utazom majd La Pazba. Első megállómat Campo Grande-ban és a közeli Aquidauanában tartom, ahol a Serra do Maracajú táblahegyeivel ismerkedem. Nem állítom, hogy ez lenne az ország leglátványosabb része, de már most többet adott, mint a tavalyi Rio Grande do Sulban tett pár napos utazásom.

Az Iguazú-vízesés (képes blog)

Sokadszorra keresem fel az Iguazú-vízesést, ami bár Dél-Amerika egyik természeti csodája, mégsem tud lenyűgözni. A tömeg és az abból fakadó stressz ugyan nem csúfítja el a látványt, de az élményt letizedeli. Továbbra is a Salto Monday az, ami miatt szeretek a paraguayi-brazil-argentin hármas határra jönni.

Teljes nyugalom Uruguay északi partvidékén

Uruguayban 17 éve jártam utoljára. Annyi emlékem van róla, hogy már akkor borzalmasan drága volt, de legalább szörnyen unalmas. Jelentem, a helyzet változatlan, tényleg minden nyugat-európai árszínvonalon megy, de még így is sokkal élvezhetőbb, mint volt a dél-brazil partvidék. Jól esik a szemnek a tisztaság, a rendezettség és az, hogy nem érezni semmi veszélyt az utcákon sétálva. Uruguay nem lesz a kedvenc országom, de jó egy kicsit lelassulni a tavaszi melankóliában.

Rio Grande do Sul déli partvidéke

Dél felé folytatom az utamat tovább. Pelotas és Rio Grande városait keresem fel a brazil partvidéken, de nem látok mást, csak igénytelenséget és nyomort. Dél-Brazília nem véletlenül nincs fenn a turisták bakancsilstáján, mivel nincs itt más, csak a szublimált nagy semmi.

Itt járunk épp

Rólunk

Irány Latin-Amerika! Célunk nem csak a képeslapokról visszaköszönő turistacélpontok felkeresése, hanem a dél- és közép-amerikai országok mindegyikének teljes bejárása, őserdei indiánközösségek felkutatása, 6000 méteres andoki csúcsok megmászása és új, eddig senki által nem járt vidékek felfedezése és azok publikálása. Mindez egy sok helyet megjárt utazópáros, Lendik Erika és Nagy Endre tollából, akik újabban két kisfiukkal, Barangóval és Zaránddal utaznak a kontinensen.