Őrültségnek tűnhet Venezuelába utazni, pedig nem az. A nemzetközi politikai helyzetnek köszönhetően Venezuela ismét látogatható, így kilenc év elteltével visszatérek ebbe a remek országba. A cél a Roraima, az Akopán tepui és az Angel-vízesés, de hogy miképpen lehet ezekre a helyszínekre a mostani helyzetben eljutni, az már más kérdés. Érdekes egy hét van mögöttem.
Az Angel-vízesés olyan Venezuelának, mint Magyarországnak Budapest; aki turistaként az országba érkezik, biztosan látni akarja. Én már többször jártam a Föld legnagyobb vízesésénél, de máig lenyűgöz a vidék. Nem elsősorban az Angeltől vagyok elragadtatva, hanem attól, ami körbeveszi, s az úttól, ami odáig vezet. Az Angelre igaz leginkább a Márai idézet, miszerint "utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás".
Leérve a Roraimáról új kihívások elé nézünk. A cél az Akopán tepui a Gran Sabana szívében, azonban számolnunk kell azzal, hogy Santa Elenában nincs benzin. Nehezen érkezünk meg Yunekbe, de végül csodaszép emlékekkel távozunk.
A tavalyi túra után ismét nekivágtunk Venezuela és talán Dél-Amerika legszebb hegyének. A sok előzetes probléma ellenére sikerült elérnünk a csúcsot, ahol olyan látványban volt részünk, amilyenben korábban soha. A Roraima megmászása a kontinens egyik leglátványosabb túrája. Ha teheted, ne hagyd ki!
Egy négy fős csapatot kell feljuttassak a Roraima tetejére, valamint körbekalauzolni őket az Akopán tepuinál és az Angel-vízesésnél. A tepuikról már írtunk tavaly hosszabban, ezért most nem az élményeket készülök leírni, hanem azt a lehetetlen szituációt, amibe a csapattal kerültünk több alkalommal.
A tepuik és a világvégi indiánfalvak meglátogatása után a világ legnagyobb vízesése, az Angel felé vettük az irányt. Yunekből kis géppel érkeztünk meg Canaimába, Venezuela egyik turistaparadicsomába, ahol turista nem nagyon van, lehúzás viszont annál inkább.